MiNap Online

Bár megfordultam néhány mediterrán országban, a „tenger gyümölcseit” nem sikerült megkedvelnem. Különösen a polip fogyasztásától tartózkodom, nem annyira az íze, mint előnytelen külseje miatt. Olyannyira különbözik minden más ehető jószágtól, hogy ha tehetem, még az asztalát is messze elkerülöm azoknak az üdülőtársaknak, akik élvezettel rágcsálják a szívókorongos kunkori karocskákat.

Pedig az állat intelligenciájáról sok jót hallottam, olvastam. Úgy mondják, hogy képes lecsavarni a befőttes üveg fedőlapját, hogy hozzájusson kedvenc csemegéihez, a kagylókhoz, apró halakhoz. Ezzel szemben a zsenge tavaszi csirke, a kapirgáláson kívül jószerivel semmihez sem ért, ám sütve, rántva, paprikásan elkészítve, egyaránt felséges. S ezzel csak azt akarom mondani, hogy bár nagyra becsülöm a németek Paul névre hallgató lábasfejűjét, ehhez a vonzalomhoz a gasztronómiának semmi köze sincs.

Egészen más ok, mi arra késztet, hogy kifejezzem: jó lenne, ha nekünk is lenne néhány tucat lábasfejűnk az akváriumban. Belátható időn belül ugyan aligha jutunk el labdarúgó világbajnokságra, így arra sem lesz szükségünk, hogy megjósolja nekünk Paul, akarom mondani: Pali, a soron következő meccs kimenetelét. Más területen viszont jó hasznát vehetnénk. Mondjuk azokon a pályákon, melyeken a gazdasági versengés zajlik. Úgy veszem észre ugyanis, hogy olykor-olykor zavarban vannak a döntéshozók, helyes útra állították-e a szekerünk rúdját. Bezzeg, ha lenne egy okos polipunk! Előre jelezné, hogy győzelem, vagy éppen kudarc jön ránk a következő fordulóban. Vagy tudomásunkra hozná, hogy kik lesznek a végén a bajnokok, azaz kiket kell követnünk. Mi a helyes: ha körömszakadtáig védekezünk, vagy egész pályán letámadunk, hanyagoljuk el a széleket /mind a jobbot, mind a balt / és csakis középen erőltessük a támadást, esetleg cseréljünk-e játékost, s mennyit, maradjon-e helyén a gyúró, és így tovább …

Mennyivel de mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha lenne néhány jövőbe látó lábasfejűnk!...
Bekes Dezső