MiNap Online

Amint illik, először bemutatkozott a Jézuskának. Úgy gondolta, elég csak a vezeték- meg a keresztnév, hisz aki a szíveket, illetve a leveleket vizsgálja, az úgyis tudja a feladó címét. Az antivilágban tudták ezt a postások is. Mert ha valaki csak ennyit írt a borítékra: „Adress Ngs. Nagy Lajos úr – New York” akkor nem Amerikába irányították a postát, hanem abba a körúti kávéházba, (Nagykávéházba), ahol nem akármelyik Nagy Lajos, hanem a „kérlelhetetlen igazságkereső” írta remekeit.
„Kedves Jézuska! Én egy kiskutyát kérek karácsonyra.” Mindössze ennyi a levél – az aláírást diszkréten mellőzzük, tekintettel a személyi jogokra. Tetszik nekem ez a rövid, tömör fogalmazás. Mert csak a felnőttek szeretik cirkalmazni a kérésüket. Természetesen érdemeikre, sajátos helyzetükre, ráutaltságukra etc. hivatkozva. A gyerek nem írt olyasmit, hogy „kérésem a következő indokokkal kívánom alátámasztani”. Különben is, mi lehetne az indoka? Hogy szereti a kiskutyákat, s a kutya is szeretni fogja őt – ha megkapja. Ezt tudja a Jézuska. Hogy a levél a betlehemi Kisjézus látókörébe került, azt tanúsítják a pásztorok, meg a háromkirályok, de még a szalmán pihenő juhok és a jászolra meleg párát lehelő barmok is.
Mindazonáltal nem tudom, megérkezett-e a kiskutya karácsonyra, merthogy sok a kifürkészhetetlen akarat és cél ebben a világban, ahol emberré lett az Isten fia.
Meglehet, hogy valami olyan üzenet érkezett, hogy: „még várni kell pár karácsonyt azzal a kutyával – majd, ha nagyobb leszel kisfiam…” Igen, valószínűleg így történhetett, mert – annak idején – az unokám is ilyen üzenetet kapott. Ám most, (azon a napon, amikor 18 éves lett) egy gyönyörű vizsla csatlakozott hozzá. A gyerek – aki már nem is annyira gyerek – felhívta magához, magukhoz a kutyát. Az édesanyja jobban megütközött, mintha egy kislányt vitt volna föl a fiú a lakásba.
– Tudod, mikor kértem, mióta várom ezt a kutyát – szólalt meg a fiatalember, mielőtt még anyja szóhoz juthatott volna. Erre nem volt mit válaszolni. A fiúnak van családja, vannak barátai, de éppen most, ilyen négylábú társra van szüksége. Fel volt ez jegyezve valahol. A kutya senki mással nem hajlandó sétálni, csak új gazdájával. Ha más fogja a pórázát, ellenáll; egyszer már kicsalták egy otthonból, ahová többé nem térhetett vissza.
A Jézuska azonban az ő sorsáról is gondoskodott…

Gyarmati Béla