A szóban forgó épület – aki nem tudná – az építészkamara és a városszépítő egyesület közös otthona. Így aztán ide illik a mondás: az egyik épít, a másik rombol. Mint annyi már helyen is ebben az országban. Mint például az innen legfeljebb 15 perc sétával elérhető avasi pince-sor. A város történetével egyidős pincék mostanában gyanúsan benépesültek. A hívatlan új lakók törnek, zúznak és csontig kifosztják az állandó lakásnak nem is alkalmas kis épületeket. A gazdák többsége idős ember, aki fél kimenni parányi birtokára. Előre riasztja, mit talál majd ott, és az a lehetőség sem bátorítja, hogy találkozik a borától lerészegedett bandával. Egy ilyen találkozás kimenetelébe belegondolni is borzasztó. Az egyik épít, a másik rombol. Láttam a televízióban az egyik csatornán egy riportot arról, hogy a rendőrök meglepetésszerűen felkeresnek egy ócskavas-telepet. A telepen tetemes mennyiségű rézdrótot is találnak. Vártam, hogy közülük valaki vagy talán a riporter megkérdi, honnan származik, mert ha azt válaszolja a mindvégig takart arcú kereskedő, hogy az utcáról fújta be a szél, akkor máris indulhatna az eljárás.
A szobrokat több, kevesebb sikerrel el lehet menekítni, de a házát csak a csiga képes a hátán hurcolni.
Bekes Dezső
