„Szükség”-es dolgok

2010-06-29 00:00 – szepesis Szerzők listája

A turisztikai szezon beköszöntével mindig előtérbe kerül a nyilvános illemhelyek kérdése – pontosabban hiánya, hiszen alig-alig találni olyan nagyvárost, amelyik megfelelően el lenne látva ezekkel a „szükség”-es objektumokkal. Nemrégiben országos hír volt, hogy az Európa Kulturális Fővárosa címmel büszkélkedő Pécsen mindössze egy közvécé várja a megkönnyebbülni vágyókat, de legutóbbi információim szerint Miskolcon sem található több négy-öt ilyen, általánosan látogatható műintézménynél. S az az igazán drámai, hogy akkor ebbe beletartozott két lillafüredi, és egy tapolcai retyó is.

Némileg javítják most a statisztikát a villamosprojekten munkálkodó brigádok mobilvécéi - szinte zöldellik tőlük a nyomvonalak környéke, ami valahol stílszerű is, hiszen, ha már egyszer Zöld Nyíl, akkor a projekt-klotyók se legyenek hupikékek.

Persze, mint általában mindennek, ennek a dolognak is több olvasata van. Budapesten például pár éve az volt a gond, hogy rendelkezésre állt ugyan a szükséges toalett-mennyiség, csak épppen nem látogatták, mivelhogy pénzbe került. Kakáltak, hugyáltak a derék fővárosiak - ingyen - ahol tudtak, az önkormányzat orra alá, amelynek viszont ez érthetően nem tetszet, s igen komoly intézkedéseket helyezett kilátásba a folyamat megállítására.
Napirendre került például, hogy ingyenessé teszik a budapesti közvécék egy részét, hátha akkor rászoknak a pestiek a használatukra.

Nem kísértem figyelemmel, mi lett végül a dologból, de maga az elgondolás kétségkívül megfontolást érdemel. Persze, ha igazi eredményt akarnak, ezt is széleskörű kampánnyal kéne bevezetni... Képzeljük csak el, milyen jól mutatna pl. a közterületi reklámfelületeken: "Kakálj ingyen, magyar!" (Hazafias változat) vagy "Egyet pössent, kettőt kap" (Ez meg a marketing-variáció). Választási évben esetleg variálni lehetne a kezdeményezést valami kampány-rigmussal ("Ne piszkíts a kisbokorba, nem bírja a Demszky orra!") banki szponzorálásban meg pénzügyi reklámmal: "Megtakarítását tartsa inkább valutában, ne a vécésnéninél! Ne habozzon: csurrantson - ingyen!"

S így tovább. Az pedig csak növelte a perspektívákat, hogy a hírek szerint tervezték egy úgynevezett "vécétérkép" kiadását is. Ez, az illemehelyek címlistás felsorolásán túl, tartalmazta volna minőségi besorolásukat is - csillagos rendszerben, mint a szállodáknál. (Ifjú menyasszony-jelölt dicsekszik a barátnőinek: „És képzeljétek, aztán a Józsi elvitt pipilni egy négycsillagos vécébe!”)

Illendő elgondolás, nekem ugyanis mindig meggyőződésem volt, hogy a toalettek kérdése méltatlanul háttérbe van szorítva - számuk elenyészőnek mondható, az egyre-másra nyíló gyorséttermek, kifőzdék számához képest. Márpedig táplálkozó élőlények esetében alapigazság, hogy ami az egyik végén bemegy, annak egy része a másik végén előbb-utóbb ki is fog jönni... s nem mindegy, hogy hová!
Meg aztán gondoljunk bele: létezik a WC-nél demokratikusabb intézmény? Akár a világbéke szimbóluma is lehetne, hiszen talán ez az egyetlen hely, ahol vallástól, származástól, bőrszíntől függetlenül, mindenki ugyanazt akarja - s ugyanúgy.

A költő írja, "Dunának, Oltnak egy a hangja..." hát bizony, a szellentésnek is.

Esetleg a szaga változik.
Szepesi Sándor