MiNap Online

Megyek az utcán nap, mint nap, vállamon a táskámmal, s fülemben a „fülessel”. Sok százan járunk így mindennap, s közülünk talán már mindenki érezte azokat a rosszalló pillantásokat, melyek kereszttüzében még a zene mellett is szinte hallani vélünk bizonyos klisés mondatokat.

„Ez a mai fiatalság!”
„ Kész életveszély!”
„ Egyszer még baleset lesz ebből!”
„Nem lát, nem hall, csak megy!”

Meg ilyenek. Pedig látunk is, hallunk is, sokan nem is gondolnák mennyi mindent! Híreket itthonról és a nagyvilágból. Információkat háborúkról, tragédiákról, halálokról. Beszámolókat tájfunokról, tornádókról, földcsuszamlásokról, jégesőkről, földrengésekről, meg még egy tucat egyéb, természeti katasztrófáról, s persze halottakról. Meg persze szinte naponta kis színeseket korrupcióról, politikusi kifizetőhelyekről, „nokiásdobozokról”, igazságtalanságról, no meg csontvázakról.

No és persze látjuk és halljuk saját közvetlen környezetünket is. Látjuk a megélhetésért nap, mint nap néha szabályosan küzdeni kényszerülő szüleinket, rokonainkat, szomszédjainkat, barátainkat. Sőt, eseteként saját bőrünkön is megtapasztaljuk mindezt, szóval látjuk, amint elfogy bérünk nagyobb része a postán, a sárga csekkekkel együtt, és halljuk, amint pénztárcánkban csörög a sok apró – ami nem ritkán a hó végéig megmaradt „vagyonunk” nagyobbik részét képezi.

Látunk, hallunk eleget a világból, és talán utazás közben éppen ezért óhajtjuk annak zaját zenével elnyomni. Az ugyanis nem csak egyes rádiók szerint kapcsol ki, tölt fel, és hangol mosolyra! Tényleg ezt teszi. Amíg zenét hallgatunk, elfeledjük a napi gondokat, gyógyul a lelkünk és ennek köszönhetően valahogy újra és újra kedvünk támad mosolyogni. Persze különleges tudomány sem kell ehhez a lélek és a dal kapcsolatát, nálunk régebben élt s bölcsebb emberek is megmondták, Babits Mihály például így: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.”

Senki se legyen hát szigorú a „fülessel” rohangáló fiatalokkal, s idősebbekkel sem. Nem tesznek, teszünk mást, mint, próbáljuk hallani azt a dalt, s azon át a lelkünket, hogy menjen az a mosolygás majd később is amikor talán nem lesz ennyi gond. Arra ugyanis akkor is, de talán addig is lesz igény…

Tajthy Ákos