Mint(h)a foci

2010-06-18 00:00 – szepesis Szerzők listája

Dél-Afrika a házigazdája az idei labdarúgó-világbajnokságnak, zajlanak a mérkőzések, örül a világ. Globális mítoszokká váltak a nagy sportrendezvények, a sportolók ikonok, félistenek, akiktől még autogramhoz jutni is csak limitált szériában lehet. A Mundial nagyon sokak számára a nemzetek erőpróbájának is számít: egy-egy csapat sikeres vagy sikertelen szereplésén kormányok, rendszerek sorsa múlott már. Mondanom sem kell, ehhez a világeseményhez megint nincs semmi közünk – viszont, igazi, magyar leleményességgel mi is megpróbálunk úgy tenni, MINTHA lenne.

Választunk magunknak idegen csapatokat, s kihúzzuk magunkat, ha nyernek. (Kedden este, egy miskolci szórakozóhelyen magyar fiatalok hangosan ünnepelték Brazília győzelmét). MINTHA tényleg a mi csapataink lennének, s érdekelné őket, szurkolunk-e nekik vagy nem. Óriási hazai futballsikernek könyveljük el, ha egy magyar legalább bíróként kijut a vb-re, kommentátoraink becenéven biztatgatják a külföldi sztárokat - MINTHA a mieink lennének.
Ha épp nem mások áltatnak minket, akkor áltatjuk mi magunkat is... Aludj el szépen, kis Balázs.

Azt mondják, a focipályán egy-egy válogatott teljesítményében nagyon sok minden megmutatkozik az adott nép nemzeti karakteréből. Lehet, hogy csak belemagyarázzák, lehet, hogy csak beleérzik, de ezt sokan tényként kezelik.

Német alaposság, olasz technika, magyar MINTHA.

Ünnepeinken tétova nemzettudattal nézzük a zászlókon a történelmi címert, MINTHA meglenne mindaz, amit jelképez. Van elitünk, amelyik úgy tesz, MINTHA tényleg elit lenne, vannak művészeink, akik úgy tesznek, MINTHA érdemes és lehetséges lenne ma igazán alkotni. Vannak tanáraink, akik úgy tesznek, MINTHA igazán pedagógusok lehetnének, rendőreink, akik úgy tesznek, MINTHA őrizni tudnák a rendet. Van egészségügyi ellátásunk, amelyik, úgy tesz, MINTHA egészségügyi ellátás lenne. Van sok rosszkedvű ember, akik úgy tesznek, MINTHA érdemes lenne ma munkával pénzt keresni.

Persze, vannak kivételek is szép számmal - akik azonban csak erősítik a szabályt. Minden területen vannak morális példaképek, elszánt küzdők, fogcsikorgató szélmalomharcot folytató Don Quijoték - tisztelet nekik, miattuk úgy tudunk tenni, MINTHA elhinnénk ezt az egészet.

S ha egy országban minden a látszatról szól, miért pont a labdarúgás lenne valódi? MINTHA ország, MINTHA foci.

Eredmény azonban MINTHA sincs. A legemlékezetesebb, legmaradandóbb képet a magyar válogatott tétmérkőzésein általában nem a játék és a játékosok nyújtják, hanem a mindenkori szövetségi kapitány - amint a pálya szélén rohangál, és ordít. Ordítva torzít, majd gagyog - s ragyog. Bele a mikrofonba, miért nem volt megint szerencsénk. Mert „Áfrikában fú az ántipasszát/ És négerek masszálnak pántlimasszát/ És ott az ég oly régi, égi méla...”

Hungarian folk, kis keresztmetszet, stratégiai irányvonal. „A kilincset rángatja ordítva...”

Jól csinálja, csak fordítva.
Szepesi Sándor