MiNap Online

Tavaszi szél vizet áraszt… – tartja a népdal. De a tavaszi szél emellett sok minden másra is képes. 1848-ban például a tavaszi, márciusi szél kísérte a forradalmárokat, amikor fegyvert ragadva harcoltak a szabadságért.

De március 15-én ünnepeljük a Szabad Sajtó Napját is. Ha pedig szabad sajtó, és szél, akkor rögtön eszembe jut a klasszikus. Szacsvay Sándor 1786-ban alapította a Magyar Kurír című lapot, melyben hazai és külföldi politikai eseményekről is hírt adott. Akkoriban azonban (már) erősen működött a cenzúra, ahol pedig egy cikkbe belejavítottak, ott a következő kis megjegyzést írta: „Itt nagy szél fújt, s elvitte a betűket”.

Nagy szél fújt az idei ünnepen is hétfőn. Büszkén lobogtak a nemzeti zászlók a villanyoszlopokon. Jelentősen rontotta azonban az ünnepi hangulatot, hogy a lobogók alatt mindenhol, különbözőképpen tákolt eszközökön választási plakátok virítanak. Több, mint ahány nemzeti trikolor. Mert, hát ünnep ide, vagy oda, mégiscsak választási év van. Ilyenkor pedig, ha elnézzük a híradók tudósítását, akkor láthatjuk Petőfiék tetteit hogyan csűri-csavarja a maga képére a politika, attól függően, mi az üzenetük, amit célba szeretnének juttatni. Már, ha létezett Petőfi, mert az elmúlt napok friss híre, hogy egyes történészek (?) már a létezését is megkérdőjelezik. (Én meg azt, hogy ők történészek, na, de szót se többet erről...)
Persze a márciusi szél nem hagyta magát, és ahol csak tudta, letépte a plakátokat – vitte is magával mindenfelé a városban – de több helyen lógott a nagy kifeszített molinó is cakkosra szakadva.

Az idei március 15. azért más meglepetést is tartogatott: a miskolci megemlékezőket sűrű hóesés fogadta. A Petőfi tér ünnepi műsora alatt végig szakadt az égi áldás, mire azonban a koszorúzásra került a sor, már hétágra sütött a nap. „Bolond időjárás…” jegyezte meg mellettem egy megemlékező. Az égre nézve azonnal megállapítottam – ahogy a történelem során már oly sok mindent – a hófelhőket egyszerűen elfújta a márciusi szél…

Horváth Imre