MiNap Online

Ma már nem elég annyit tudni egy márkás borról, hogy milyen szőlő leve. Célszerű utána nézni annak is, hogy melyik tájon termett, sőt az sem árt, ha bemutatkozik nekünk a készítője is. Természetesen nem szóban, hanem csak írásban. A jobb minőségű italok címkéjéről ugyanis leolvasható, hogy melyik család pincészetében szűrték.

Ha Bock, Figula, Teleki, vagy más nagyágyú szignálja a terméket, akkor garantált a minőség. Az ilyen ital természetesen drágább, mint a közép árfekvésű, hétköznapi borocska, de az ünnepi asztalra a legkedvesebb vendég poharába ez illik. Tegye, aki teheti, de ha teszi, akkor utólag nem érdemes azon meditálni, hogy mennyibe került az asztal éke, dísze.

Mindezt nem azért mondtam el, hogy széles körben eldicsekedjek – legfeljebb alapfokú – borászati ismereteimmel, a címkeolvasás ábécéjével. Sokkal inkább azért, mert kötelességemnek tartom tovább adni a sajtóban olvasható vészjelzéseket. A magyar tájborokként eladott palackokban sokszor külföldi, leggyakrabban olasz bor található. S hogy ez így van, arról csak a hátsó címke apró betűkkel szedett szövegéből lehet értesülni.

A magyarázat egyszerű: a tartályokban importált idegen bor a szállítással együtt is olcsóbb, mint a márkás hazai. Sokszor persze nem csak olcsóbb, hanem ócskább is. De ha netán fel is veszi a versenyt a mi tájainkon termettel, akkor sem stimmel itt valami. Rossz szájízt ad az embernek, hogyha szemmel láthatólag félre akarják vezetni. Mi ugyanis nem szeretjük, ha a bolondját járatják velünk. Akár borról van szó, akár másról!

Bekes Dezső