Szép lányok

2010-01-18 00:00 – szepesis Szerzők listája

Lázban ég a bulvársajtó: tavasszal férjhez megy Laky Zsuzsa, nagy lagzi lesz valami Balaton-parti kastélyban. Megmondom őszintén, kicsit vakargatni kellett a fejem, hogy ez a leányzó éppen mitől „celeb”, a sok hasonló között… aztán némi forrásanyag segítségével beugrott, hogy pár évvel ezelőtt ő lett Európa szépe. Mivel emberemlékezet óta nagyjából ez az egyetlen nemzetközi szépségverseny, ahol egyáltalán dobogóra tudtunk kerülni, jelen esetben valóban indokolt a felhajtás, a rózsaszínre pingált ihaj meg csuhaj.

Vannak persze rossz nyelvek, akik szerint jobban járnánk, ha mondjuk a GDP-t, vagy a rákmegelőzés hatékonyságát tekintve ugrunk az élre Európában - ám az is igaz, hogy nem lehet mindent egyszerre: ha most szépek vagyunk, egyszer tán még okosak is lehetünk.

Illetve ezekkel a versenyekkel épp az a fő gond, hogy szegény lányokból mostanság már mindkettőt ki akarják préselni. Nem elég, ha a hagyományok szerint végigriszálnak a zsűri előtt a politúrozott semmiben: utána vagy előtte entellektüel kommunikációt is kéne folytatniuk, amire sem a hely, sem a körülmények nem alkalmasak. Így aztán elszavalják a betanult, globálszociális PR-t a világ éhezőinek megsegítéséről, meg a háborúellenességről – mint életcélról – ami ezüstszínű magassarkúban meg Cavalli-estélyiben előadva, kifejezetten tragikomikus.

Miért nem találnak ki valami mást? Raboljanak rá ők is a rettenetesen divatos "zöld gondolatra": indítsanak akciót a veszélyeztetett lila kikerics megmentésére, ajánljanak segítséget a kóbor macskáknak, a kipusztuló szöcskeegereknek (nem vicc, itt a környékünkön is majd tíz kilométert kellett kerülni az autópályával, a vonulási útjuk miatt)... de a világ éhezőit emlegetni ezeken a gagyiparádékon nem csak otromba, hanem még gusztustalan is. Mert – nem mintha bárkinek a zsebében akarnék turkálni –, de véletlenül olvastam, miket nyert ezen az európai szépségversenyen pl. Laky Zsuzsa: volt egyszer egy gyémánt nyakék, aztán volt 100 ezer euró (akkori árfolyamon cca. 25 millió forint), s volt persze luxusautó, meg luxusutazás is, mert ezek általában lenni szoktak az ilyen alkalmakkor. (Előre a világ éhezőiért, mi?)

Egyedül azért érdemes meghallgatni, mikor eme, itthon is vidáman burjánzó versenyek során a hölgyek magukról beszélnek, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, hányféleképpen lehet manapság egy fiatalnak a munka elől bujkálni. Ilyen-olyan „menedzser” meg „hallgató” (korhatár nélkül, lehetőleg fizetős tanintézményekben) például minden kiadásban található közöttük varró-, szövő- vagy bolti eladónő viszont még elvétve sem. A kedvenc időtöltések tekintetében ugyancsak nem jellemző a főzés, takarítás, gyermeknevelés... annál inkább az "utazás", "száguldás", "vízisí", és hasonlók. Bizony, a szépségversenyek, mai formájukban - a valóságshow-kkal, győzikézésekkel, perverzió határát súroló „tehetségkutatókkal” egyetemben - egyfajta kortünetnek, látleletnek tekinthetők, a fiatalság mentális állapotát illetően is.

Gondolkodtam már rajta, hogy kíváncsiságból, próbajelleggel közzé kellene tenni egy felhívást: jelentkezzenek azok a lányok (mondjuk 16-tól 30 évesig), akik eddig még egyetlen szépségversenyen sem vettek részt. Tanulással, munkával próbálnak érvényesülni, soha, sehol nem voltak szépségkirálynők, villalakók, kinevezett "celebek" - emellett hitelt érdemlően bizonyítani tudják, hogy az utóbbi X hónapban száznál kevesebben gusztálták meg alig-alig leplezett bájaikat. A néhány hitelesített pályázónak felajánlanánk egy mulatós CD-t, melyen Horváth ex-főzsaru és Turi Lui énekli duettban az „Álmodj, királylány...” lakodalmas változatát. Kísérnek a Bugyi testvérek, plusz az egész fölött ott lebegne Zámbó Jimmy szelleme.
Szepesi Sándor