MiNap Online

Tettünk egy-két tétova kísérletet a lucfenyő leváltására, de tavaly visszatértünk hozzá. Nem tagadom, döntésünkben közrejátszott, hogy a legolcsóbb fák közé tartozik, de az esztétikai szempontok is mellette szóltak: ágai se nem ritkák, se nem sűrűek, így jól díszíthetők, alakja karcsú, levelei üde zöldek és illatosak.
Igaz, hogy az ezüst- és a normann fenyő tovább őrzi a ruháját, de nekünk bőven elég, ha vízkeresztig (január 6-ig) kitart mellettünk. Akkor már úgyis ráfér a lakásra egy alapos porszívózás, szellőztetés, hogy helyet teremtsünk az új illatoknak, például a farsangi fánkénak. Az aprónép sajnálkozik egy kicsit, olykor még könnyet is ejt, de megvigasztalja a tudat, hogy felrakhatja a szerpentineket, girlandokat, lampionokat, azaz a farsang díszleteit.
De ne szaladjunk még ennyire előre, hisz maguktól is jönnek-mennek az ünnepek, s magukkal viszik a hónapokat, éveket is. Biztatás, sürgetés nélkül. Maradjunk hát még egy kicsit a karácsonyfánál, amit egyik barátom kisfia „madzagos fának” nevez, mert úgy gondolja, azért van megkötözve, hogy el ne szökjön az erkélyről, amíg fel nem díszítik. Hiába mondják neki a szülei, hogy akkor sem osonna vissza az erdőbe, ha tudna, mert ugyancsak szeret ünneplő ruhás fácskát alakítani, örömet szerezni a kisgyerekeknek. Hiszi is, meg nem is a lurkó, hisz lassan már a gyermekeinkbe is beleivódnak a „zöld” gondolatok, és a jó ember – nagyon helyesen – fát ültet és locsolgat, ahelyett hogy kivágná és feldíszítené.
Ki tudja, mit hoz a jövő, hogy alakul a közgondolkodás, mire felnőnek a mai gyerekek. Az én generációm már aligha mond le a csillogó-villogó, illatozó karácsonyfáról. Konkrétan a lucról. De azt is jól viselem – divatos szóval: tolerálom –, ha mások például a normannra esküsznek. Hisz a piactéri választás kizárólag a fenyőre vonatkozik és eszembe sem jut kozmopolitának, rossz hazafinak, globalistának nevezni, aki valamelyik külföldről ideszármazott fát favorizálja. Remélem, sokan gondolkodnak így. Legalábbis egyelőre.

Bekes Dezső