MiNap Online

Újból itt van advent, elkezdődnek régi félelmeink. Lesz elég időm? Örülni fognak? Lesz ünnepi hangulatom? A főutcán már szerelik a fényeket, a bankok kedvező törlesztésű hiteleket ajánlanak, hiszünk a reklámoknak, hogy egy szép új ruhán fog múlni a boldogság. Most sem fog kímélni senkit a karácsonyi ajándékozási hadjárat, bármekkora helytállást kíván a tülekedés őrülete.
Mit is keresünk valójában? Régi filmek, könyvek, gyermekkorunk karácsonyát akarjuk felidézni és csalódunk, ha nem sikerül. Álmok után vágyódunk, a szomszéd karácsonya mindig zöldebb. Hagyjuk meg mindenkinek a sajátját és figyeljünk a miénkre elvárások nélkül. Advent értelmét a lélektisztító csendben, a szeretetben keressük, mely nem más, mint készség a jóra. Tárgyak helyett a szeretet okozzon boldogságot. Ne a csodát várjuk, Jézus se tett mindig csodát. Ehhez embertársakra van szükség egész évben, nem csak adventkor.
Van-e remény erre? Manapság a szeretet - a szó értelme - elveszítette az értékét, addig koptatták a tettek helyetti ismételgetéssel. Inkább a pénz után rohanunk, nem állunk meg autónkkal a zebra előtt, mószeroljuk kollégánkat a jobb előremenetel reményében, nem kérünk számlát a boltban. A közmorál odáig fajul, hogy nem felemeli, hanem lehúzza a jó szándékúakat.
A szeretet ünnepéig már egy hónapunk sincs, hogy fénybe öltöztessük a lelkünket. Leszállnak hozzánk az advent angyalai, hogy szeretetet hozzanak a szívekbe. Legyünk erősek és ne engedjük, hogy az adventi koszorú kialvó gyertyalángjával együtt az új esztendőben a szeretet ismét tovatűnjön.

Sólyom Sándor