MiNap Online

Ez volt a címe annak a tegnap este vetített dokumentumfilmnek, amit a CineFest nemzetközi versenyprogramja keretében játszottak a Művészetek Házában. A film alig több mint 51 percében Osgyáni Gábor rendező próbálta összefogni az Alsóvadászról induló, és később Miskolcon letelepedő festőművész életét. A film aktualitása örök.
A főszereplő (Horváth János) hétköznapjait egyszerűen megindító képsorok, mindennapinak egyáltalán nem nevezhető magán- és közösségi életet tárnak a néző elé. Három fő motívum ábrázolódik ki a művész életében: család, szociális munka és a festészet.
Az alsóvadászi cigánysorról induló, később diplomát szerző családapa családja, polgári munkája (villanyszerelő), festészet iránti szerelme mellett nagy célokat, kihívásokat dédelget.
A feladat belülről kényszeríti: tenni, segíteni, adni azt, ami van, ami elérhető. A mester felkarolja, magához édesgeti ecsetvonásaival a mélyszegénységben élő bódvalenkei cigánygyerekeket, akik általa elfoglaltsághoz jutnak. A puritán körülmények, az embert próbáló feladat és a felelősségteljes munka között mégis különleges harmónia fedezhető fel. Ezen az úton utolérhető az álom, az életöröm és nem utolsósorban a megbecsülés. Az emberi képek hol örömöt, hol könnyeket csalogatnak, hol hangtalan kérdéseket fogalmaznak.
A rövid élettörténet hosszú utat sejtet, melyet megjárni érdemes volt, értéke pedig drágább a színaranynál. A film meghívás volt mindazok felé, akik képesek felelősen gondolkodni, szemléletet váltani, és akik idáig nem jutottak el, maximum csak szórakoztak.
Horváth János néhány festménye kiállításra került a Művészetek Házában, mely képeket tehetséges fia (ifj. Horváth János) fotói gazdagítják. A kiállítást szeptember 20-íg tekintheti meg a nagyközönség.

B. Horváth Szilvia