MiNap Online

Tardon kakaskodni veszélyes dolog. Ugyanis bármilyen derék, hivatását kitűnően betöltő férfi a baromfiudvar ura, évente egyszer nagy veszélybe kerülhet. Még az is előfordulhat vele, hogy megfosztják taréjkoronás fejétől, hogy alapanyagul szolgáljon a bográcsban főzött paprikáshoz. Ilyenkor ősszel, éppen ezekben a napokban rendezik a szóban forgó községben a híres-neves Kakasfesztivált, melynek fő attrakciója a főzőverseny.
Nem kétséges, hogy sok település irigyli Tardtól ezt a pompás hagyományt, amire – lám – egy fesztivált is rá lehet építeni. Olyat, aminek már maga a neve is turistacsalogató. Mert kár lenne tagadni, hogy az ilyen-olyan című fesztiváloknak, falunapoknak az egyik – ha nem a legfőbb – célja az idegenforgalom fellendítése.
A mi megyénk az ország szegény területei közé tartozik. A nehézipar, bányászat összeomlása, a termelőszövetkezetek felszámolása óta nehéz boldogulni errefelé. Élni pedig csak kell valamiből, és a falvak népe – csakúgy, mint a városoké – az idegenforgalomtól vár egy kis gazdasági javulást.
Nosza, elő a hagyományokkal, és minden mással, mi vendégcsalogató lehet, a bográcsozástól, borkóstoláson át, a népviseletek felvonultatásáig. Pogácsát, rétest sütnek az asszonyok, régi-régi receptek szerint, hangol a citerazenekar, Jani bácsi, feledve derékzsábáját, körcsárdásra oktatja a hadra fogható fiatalokat. A nyugdíjas tanító pedig végre megírja a falu történetét, hogy legyen mit regélni a messze földről érkezőknek.
Boldog az a település, amelynek a határában egy várrom magasodik, megkímélte az idő vasfoga a sok száz éves templomot, és nem hordták szét annak idején a grófék kastélyát. Végső soron megteszi a tájház is, telezsúfolva a hajdani paraszti élet szerszámaival, edényeivel, szőtteseivel, csak legyen olyan mutatni, kínálni való, amire ráharap a vendég. A minap láttam a képernyőn, hogy az egyik településen elkészült a szépen kikövezett árok. Elsősorban azért ünnepelték a jeles eseményt, mert ezután nem kell félni záportól, zivatartól, de azért is, mert e létesítménnyel sokat csinosodott a főutca, azaz nőtt az idegenforgalmi vonzereje – mondták a lelkes helybeliek.
Olykor szinte megható az igyekezet. Kimosolyogni azonban balgaság lenne. Egyrészt azért, mert valóban vannak olyan hazai és külföldi turisták, akik szívesen pihennek falun. Kifejezetten élvezik a jó levegőt, a szárazkolbászt és a frissen fejt tejet, csakúgy, mint a dombalji pincében lopózott bort.
De ha nem is hoz annyit a konyhára a turizmus, mint szeretnék, annyi haszna biztosan van, hogy a település végre megismeri saját hagyományait, és az erőfeszítések közepette közelebb kerülnek egymáshoz az emberek, hisz valamit elérni csak együtt gondolkodva, munkálkodva lehet. Ezzel úgy hiszem, mindenki egyetért. Kivéve a tardi kakasokat.
Bekes Dezső