MiNap Online

Azt, hogy ez mennyire etikus, és hogy hol vannak azoknak a jogai – ha máshoz nem, legalább az emberi méltósághoz való joguk –, akik ezeken a képeken tolakodó nagytotálban fekszenek vérbe fagyva, szétnyílt koponyával, megcsonkított testel, vagy akik a kamera előtt szenvednek autó-, motor-, vagy vonatbalesetet annak minden rettenetes testi hatásával együtt, azt inkább hagyjuk. Az emberség – ha volt is valaha – már rég kiveszett az emberekből, így nem csoda, ha a legszabadabb, és pont ezért talán legerkölcstelenebb, legtorzabb, emberek által létrehozott médium is nélkülöz minden szolidaritást, vagy empátiát. De hova vezethet mindez az erkölcsöktől teljesen mentes, iszonyatos méretű információhalmaz? A Mezsgye a maga egyszerű horrorfilmhez illő módján ezt a kérdést boncolgatja.
Filmek tucatjai foglalkoztak már eddig is a virtuális világgal, és annak a lehetőségével, hogy ebben a természeti világon belüli mesterséges univerzumban vajon egyszer csak megszülethet-e valamiféle gondolkodó, értelmes élet. Öntudatra ébredhet-e a komputer, születhet-e szellem a gépben, vagy – ahogy a Mezsgyében történik – válhat-e valamiféle közvetítő csatornává az egyesek és nullák világa az emberi lélek számára?



Jim Sorenzo filmjében a digitális kozmosz önálló életre kell, illetve nem is önállóra, hanem mások, a való világban élő emberek életerejére kezd el fájni a bitek és bájtok rengetegében reménytelenül fogságba esett emberi lelkek és nem evilági lények foga. A mániákus internetezők pedig tehetetlenek, a vibráló, horrorisztikus Internet-szörnyetegek úgy szívják ki energiájukat, mintha csak egy üdítősflakonból szopogatnának kólát egy meleg nyári délutánon. A szerencsétlen netfüggők pedig egymás után lesznek a digitális másvilág foglyai, mígnem a kórság kitör a világhálóról és immáron a televízión, rádión és mobiltelefon keresztül kiszabadulva a nagyvilágba pokoli lényekkel árasztja el világunkat. Persze most is van egy szép szőke lány, és egy trendin borostás sármőr, aki felveszi a küzdelmet a lélek-bitorlókkal, azt azonban, hogy milyen sikerrel, inkább nem árulom el.
Azt azonban igen, hogy a Mezsgye egy igazán élvezetes kis tucathorror, az átlagosnál jóval ütősebb képi világgal és technikai megoldásokkal. Jók a képek, jó a film atmoszférája, ijesztőek a hanghatások, van benne lendület és éppen eléggé nyomasztó ahhoz, hogy a horror műfajában mégoly edzett filmnéző egyórányi nagyképernyős, sötét szobában egyedül történő mozizás után lassan, szemlesütve a villanykapcsoló felé nyújtózkodjon. És hát várhatunk-e ennél többet egy horrorfilmtől?

petruskó