MiNap Online

Fel kellene fogni, ők ugyanolyan emberek, mint bárki más. Nem kell őket szánni, az senkinek sem jó. Nézzenek bátran a szemükbe, ne kerüljék ki a tekintetüket. Ez a minimum. Az egyik legtipikusabb és legsértőbb magatartás, mikor átnéznek rajtuk, nem vesznek tudomást róluk – érvelt Ilosvai Georgina, a Túlélő túra egyik szervezője, mikor az ép és mozgáskorlátozottak viszonyáról beszélgettünk. A Túlélők Miskolcon is jártak, a lillafüredi túrán mi is csatlakoztunk hozzájuk, hogy meglessük, mi mindenre képes az ember még akkor is, ha kerekesszékben vág neki hegyeknek, domboknak, embert próbáló hosszú távoknak. Miskolci Fotók ;  még több túlélő kép
- Ők mindenre képesek, igaz kicsit körülményesebb mozgáskorlátozottakkal nekivágni a világnak, de nincs lehetetlen. A kerekesszékes, többet gondolkodik, mielőtt útra kell, minden apró részletét kénytelen megtervezni az utazásnak. Jártunk a Szigeten, túráztunk a Bükkben, extrém vízi sportokat próbáltunk ki épek és kerekesszékesek együtt. Az egyik legtipikusabb és legsértőbb magatartás, mikor átnéznek rajtuk, nem vesznek tudomást róluk.

Átnéznek rajtuk

- Épp az egyik miskolci hivatalban jártunk így. Szilvia, a kerekesszékes lány intézett ezt-azt, én csak elkísértem. Az ügyintéző mégis hozzám beszélt, nekem akarta átadni az iratokat, mintha a másik ott sem lenne, átnézett felette. Úgy kellett lepattintani magamról, nem reagáltam, nem nyúltam a papírokért, kénytelen volt Szilvihez fordulni – folytatta.

Szilvágyi Gergely is, aki születésétől székhez van kötve, mindössze annyit várna el az épektől, hogy viselkedjenek vele természetesen.
- Igaz, nem tudok járni, de nem vagyok beteg, ez egy állapot csupán, nem kérek a sajnálatból. Nyugaton kerekesszékkel mindenhova eljutok, itt az a csoda, ha gondolnak ránk. Képzeld, a közelmúltban, mozgáskorlátozottként ingyen jegy járt nekem egy koncertre. A jegypénztárban nem tudtam átvenni a nulla forintos belépőmet, el kellett mennem az irodájukba. Azon a helyen nem lehetett székkel közlekedni. Fura, hogy mozgáskorlátozottakat hívnak oda, ahol már a bejáratnál elakad székkel az ember. Mikor eszükbe jutunk, akkor sem tudnak „székből gondolkodni” – mesélte Gergely. Alapvetően boldog vagyok, mindent elérek, csak a szerelemben hátrány olykor, hogy székben élek. De ezt mindig letagadják, csak hárítanak és beszélnek össze-vissza, pedig jól tudom én, mi a gond – sorolta.
Az, aki egészségesnek született, nem tudja ilyen lazán felfogni. Ilyen Dienes Tamás is, aki négy éve szenvedett autóbalesetet. Egyik napról a másikra kerekesszékbe került és csak a bal kis és mutató ujja mozog. Mégis gyorsan bánik a számítógép billentyűzetével, megtanulta, csak erre a két ujjra számíthat.


Eltűntek a barátok

Ezt nem lehet elfogadni. Számomra ez nem természetes, hiszen 36 éven át egészséges voltam. Állandóan mentem, kemény fizikai munkát végeztem. Persze már sokkal könnyebb, mint korábban, egyre jobban érzem magam a bőrömben. Voltam a túlélő túrán, jártam a Szigeten. Bár a barátaim köddé váltak, de jöttek újak, a szüleim és a fiam sem hagytak cserben. Nagyon kemény az átállás, annak, aki egészséges volt, nem igen lehet ezt feldolgozni. Mégis erősnek tartanak, hiszen gyakran kérnek fel, hogy beszéljek azok fejével, akik hozzám hasonlóan jártak. Van, akivel lehet, de akad olyan is, aki az orráig sem lát az önsajnálattól. Már alkalmatlan vagyok a fizikai munkára, de most is suliba járok, képzem magam. Multimédiát tanulok, mire végzem, filmeket, videókat fogok vágni, összerakni és lehet, hogy még az online szerkesztőségekben is hasznomat látják. Még maradhatok az intézetben, de az sem tart örökké, öt évnél tovább nem élhet itt senki. Remélem, addigra lezárul a per és kinyitja bukszáját a biztosító, hiszen hosszú éveken át rendesen fizettem. Dolgozni akarok és emberi életet élni, azt mondják, erős vagyok, hát csak összejön – mondta Tamás.

• Vagány túlélők