MiNap Online

Miskolc – Különleges szertartásnak adott otthont Boldogasszony napján a miskolci Minorita templom. A szentmisét a 65 éve pappá szentelt Regőczi István vezette. Az eseményre az atya életét bemutató könyv is készült. Dobos Marianne A gondviselés útjain című művében az atya elhivatott életét tárja az olvasók elé. A könyvet alig győzte ellátni kézjegyével Regőczi István a templom kertjében, ahol a hívőkkel találkozott. Az eseményről dr. Kabdebó Lóránt beszámolóját olvashatják. Fotók

Boldogasszony napi búcsú a miskolci minorita templomban

Történeti és egyháztörténeti eseménnyé nemesedett az évente szokásos Nagyboldogasszony napi búcsú a miskolci minorita templomban. Hiszen valaha ezen a napon ajánlotta fel az Istenanya oltalmába hazánkat államalapító első nagy királyunk, Szent István. Aki azt is kérte a Boldogságos Szűztől, hogy érje meg ezt az ünnepi napot, ekkor távozhasson az élők közül. Imája meghallgatásra talált, most 970 évvel ezelőtt hunyt el a nagy király, akit az utóbb szétvált keleti és nyugati kereszténység egyként szentjének ismert (és ismer ma is) el.

Bogdan Adamczyk atya, a templom plébánosa felfigyelt arra, hogy nemzeti egyházunk fontos évfordulóját is ebben az évben ünnepelhetjük, most 300 éve szentelték pappá a szentség hírében Miskolcon elhunyt Kelemen Didák atyát, aki a sok részre (török világra, kuruc és labanc oldalra) szakadt ország egyesítése utáni vészekkel teli állapotok között a sír szélén álló hazát segített visszatérni az európai nemzetek sorába. Minorita szerzetesként Pancsovától Nagybányán és Nyírbátoron keresztül Miskolcig újjáépíttette a rendházakat, templomokat emelt, és melléjük iskolákat telepített, a nyomorba süllyedt népeket pedig a járványok idején felekezeti különbségre való tekintet nélkül ápolta, egészségügyi jó tanácsokkal látta el.



A sokszoros évfordulót kellett összekapcsolni a Miskolc város mai nehéz állapotjából a kiemelkedésért való imádkozás alkalmával. Szép és nemes feladat: ünnepelve kérni a Mindenható segítségét a város és a haza megsegítésére.
Már az ünnep felvezetése sem volt szokványos rendezvény. A háromnapos megelőző szentmiséken, a tridium alkalmával szinte csoda történt. Mesélik, régebben naponta fogytak a hívek a szentmiséről. Most olyan vendég érkezett Németh László nagyváradi ezüstmisés atya személyében, aki hitelesen tudta a maga filozófiai ismereteivel és hittudományi ihletettségével megtölteni a templomot. Naponta egyre többen jöttek sajátos hangvételű és a megszokottól eltérően figyelemfelkeltő hanghordozású prédikációinak meghallgatására.


Ugyanakkor az utolsó pillanatokig bizonytalan volt, ki fogja a búcsú alkalmával bemutatni a szentmise áldozatot. Amikor erről panaszkodtunk a 93 éves Regőczi István atya jelenlétében, egyszerre csak felcsillanó szemekkel kijelentette: majd én megtartom. – Ugye, Beatrix nővér leviszel a kocsiddal és vissza is hozol? 65 éve szenteltek pappá, az alkalom vasmisének is számít. Boldogok voltunk, de aggódtunk is. Csütörtökönként a Regnum Marianum helyén az ifjakkal szokott virrasztani, majd ezt folytatja saját templomában, a Kútvölgyi Boldogasszony kegyhelyén. Ezt még két szentmise követte pénteken délelőtt. Majd egy csendes misén fohászkodott, hogy bírja erővel az út és az ünnepi szentmise fáradalmait. Orvos barátom óva intett, nehogy lebeszéljük az atyát a virrasztásról, mert ez megzavarná életritmusát. Különben is az így bekövetkező lelki feltöltődés segítségére lesz az úton. Hozzáteszem, nem is igen tudná őt erről lebeszélni bárki.
Kedves olvasóink, hadd ne mondjam tovább a történetet, beszélnek itt az általam készített képek. Ritkán van ennyi hívő a templomban, templomokban, ezért is készítettem erről külön képeket. A profi fényképészek általában a történésekre koncentrálnak. Én inkább a hallgatóságra (ezúttal a hívek tömegére) figyelek. Hiszen így, együtt felemelő a szentmise áldozat is.

István atya csodálatosan kezdte a misét, majd ezt folytatta kiválóan átérzett prédikációjában. A kezdeti hangvétel: hol vannak a templomból a gyermekek? (Fél tízkor volt a diákmise, de azért itt is voltak. Sőt, egyikük verset is mondott búcsúzóul.) A prédikáció a nemzet, a város és az ifjúság sorsáért felelősséggel élő ember szilárd hitével erősítette a jelenlévők lelki világát. Kérve, hogy a gyermekeket is hozzák el a templomba, és imádkozzák naponta a rózsafüzért. Imádsággal kérve az Isten Kegyelmét a Szűzanya közbenjárása által hazánkra. Az esemény ünnepélyességét és méltóságát emelték a Szent István Lovagrend felvonult tagjai, akik a történelmi Szent István-i nemzeti évfordulóra hívták fel a figyelmet.
Nézzük a képeket! A szentmiséről, majd a rendház udvarán rendezett kerti összejövetelről. Hosszú sorokban dedikáltatták az erre az alkalomra készített Dobos Marianne-könyvet, amely István atya elhivatott életét, a kommunizmus idején elszenvedett megpróbáltatásait mutatja be. Az atya sorra írta alá mindenkinek a könyvet, amelyből részleteket a honlapunk olvasói is megismerhettek az elmúlt napokban. És mindezek után még arra is maradt ereje, energiája, hogy a hívekkel együtt magyar népdalokat énekelve búcsúzzon késő este. Azután visszaindultak. A velem egykorú Beatrix nővérnek az egyik Szent István-lovag átült a kocsijába, hogy a nehéz nap után legalább beszélgetéssel segítsen, előttük pedig (konvojt alkotva) az utat mutatta a lovagok kocsija.

Úgy érzem, és ezzel nem egyedül vagyok, hogy Miskolc ünnepi pillanata a Szent István Lovagrend tagjainak és Regőczi István atyának hála, országos jelentőségű eseménnyé emelkedett. Nagyboldogasszony és Szent István királyunk ünneplését segítségükkel a hazánkért való imádkozás szívbéli eseményévé avattuk. Mondhatom többes számban, hiszen akik ott voltunk, mindnyájan éreztük a hit sugárzó erejét, ez adott történelmi és ünnepi rangot ez évben a miskolci minoriták búcsújának.

 - Kabdebó Lóránt -



Kapcsolódó írásunk:

• A gondviselés útjain