MiNap Online

Most, amikor a sarki fűszeresnél is lehet langusztát vásárolni, vagy ha ott nem is, a plazában biztosan, dőreség lenne rácsodálkozni, hogy egyesek veszik is, eszik is az ízletes húsú óriásrákot. Azt pedig csak az olcsó, populista fogásokkal élő zsurnaliszták állíthatják, hogy sok-sok honfitársunkat kifejezetten bosszantja, amikor két tévécsatornán is ilyen drága étkeket falnak. Miközben ugyebár a lakosság tekintélyes hányada sem a tenger drága gyümölcseit, sem például az aranyárban kapható szarvasgombát nem engedheti meg magának ebben a gázáremeléses időben.
Pedig kedves polgártársak, ha tetszik, ha nem, hozzá kell szoknunk, hogy miközben széles néprétegek az energiahordozók árának emelésével bajlódnak, mások luxuskosztot is megengedhetnek maguknak, mindenféle luxusmenüt. Ki kellene már lépni abból a földhözragadt gondolatvilágból, amely – annak idején – megkérdeztette velünk: miből telik a szomszéd Kovácsnak Trabantra?
De mielőtt messzire kalandoznék, visszatérek a langusztás, szarvasgombás vacsorára. Pontosabban azokra a tévéműsorokra, melyek nem mások, mint főzési vetélkedők. Illusztris személyiségek (mondjuk: médiasztárok) meghívják egymást vacsorára és a kamerák előtt igyekeznek bebizonyítani, hogy ők a legjobb amatőr szakácsok széles e hazában. A négytagú vendégcsapat pedig eszik-iszik, ám közben pontozza is az eléje tálalt ételt. Abban a biztos tudatban, hogy legközelebb majd ők főznek a meghívónak, s akkor kamatostul visszakapják a csípős megjegyzésekkel fűszerezett kritikát.
Egyáltalán nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy ki-ki bedobja összes gasztronómiai tudását, sőt alkalmanként drága alapanyagokkal próbálja elképeszteni a „zsűrit”. Vagy ennek éppen az ellenkezőjével. Az egyik jó nevű énekesnő, akit csapdába ejtett és „hűvösre” juttatott a gaz ármány, szabadulása után néhány hónappal paprikás krumplival várta vendégeit. A szegény emberek ételével próbált tehát versenyben maradni.
Mit mondjak? A könny áztatta képernyő előtt ülve el kellett gondolkoznunk rajta, milyen talmi világból is jönnek ezek a műsorok. Isten őrizzen tőle, hogy úgy legyen, de elvileg előfordulhat, hogy a víg langusztázás végén mindig asztalra kerül majd a paprikás krumpli. Már csak azért is, hogy kijelölje az arany középutat a varjúpörkölt és a szarvasgomba ízesítésű languszta között. Olcsósága mellett az is előnye, hogy a legvadabb populisták sem állíthatják: ingerli a gázáremeléstől egyébként sem túl derűs „népeket”.

Bekes Dezső