MiNap Online

Mankót kellett tenni a dúsan rakott ágak hóna alá, hogy le ne törjenek a gyümölcs súlya alatt. Ilyen gazdag termés már régen volt a lyukóvölgyi (kutyori) kiskertekben, mint az idén. A lugas árnyékába húzódva mégis arról beszélgetünk a házigazdával, hogy ha tisztességes árat kapna érte, nyomban eladná a nyolcszáz négyszögöles birtokot. Eladná, pedig itt minden az ő keze munkáját dicséri.
Évtizedek kellettek hozzá, hogy a gyomos kutyori domboldalból szépen gondozott szőlős-gyümölcsös kert szülessen. Ahol szűkebb termésű esztendőkben is megtermett a családnak és a közvetlen rokonságnak a friss zöldség, gyümölcs és a dunsztolnivaló. Sőt, még arra is jutott a primőrökből, hogy a Búza téren az őstermelők között alkalmanként megjelenjen a házigazda néhány kiló gyönyörű körtével, almával, csemegeszőlővel. Kiegészítve ily módon a szűkre szabott nyugdíját.
A hajdani nagyüzemi munkásnak, mint annyi más hasonló sorsú társának, a kemény munka mellett sok örömet, gyönyörűséget is hozott a kiskert. És hozna még sokáig, bár – így hetvenen túl – egyre hosszabbnak tűnnek kapáláskor a szőlősorok, és nehezebbnek a gyümölccsel rakott ládák. Elkelne a segítség, ám a gyerekek – ha itt is élnek Miskolcon – nem nagyon törekednek mostanság a kerti munkára.
Cseresznyeszedésre, szüretelésre még csak-csak eljönnek, de amikor sűrűsödnek a teendők, mindig más „sürgős” dolguk akad. A lányok, menyek pedig csak a dunsztost kedvelik, a dunsztolást nem annyira.
De mindez még nem venné el vendéglátóm és sok-sok más tulajdonos kedvét. Az utóbbi években azonban egyre több a hívatlan vendég a szépen gondozott gyümölcsösökben. Hiába gazdag a termés, tekintélyes hányada pocsékba megy. A szőlőtőkéken már szüret előtt sok a megcsócsált, letépett és ott hagyott gerezd.
Ideszoktak a vaddisznók – panaszolja a gazda. Aztán csendesen hozzáteszi: azok is…

Bekes Dezső