MiNap Online

Miskolc – Porcelánok, festmények, több száz éves bútorok, háborús ereklyék és ezer apró csecsebecse lepte el a főutcát a Városház tértől egészen a Sötétkapuig. A régiségkereskedők korábban „csak” a Városház és a Szent István teret szállták meg, de ahogy nőtt a vásári forgatag, úgy kapott egyre nagyobb teret Miskolcon a régiségvásár. Volt, aki csak nézelődött, míg más alig bírta hazavinni a vásárfiát. Fotók
Ott voltak a visszatérő mániákus gyűjtők és olyanok is, akik csak mentek a sokaság után.

– Mindig kijövök, imádom a régiségeket. Nem vagyok gyűjtő, mégis sok régi darabot felhalmoztam már otthon. Soha sem sikerül üres kézzel hazatérnem. Leginkább a második világháborúból fennmaradt tárgyak érdekelnek, különösen a katonák viseletei. Mind a két nagyapám harcolt a háborúban, sok anekdotát hallottam erről a rettenetes korról – magyarázta az egyik fiatal srác, aki a katonai sisakok ára iránt érdeklődött.
-Mennyi? Háromezernél nem ér többet – alkudozott az árussal, aki tízezer forintért kínálta a sisakot.

- Ugyan fiam, ebben egy ember lelte halálát, ez nem egyszerű tárgy. Nézd csak, ott vannak a lövedék nyomai - hajtotta a magáét a kereskedő. A katonai viseletek mellett volt ott minden, jelvények, régi pénzek, kitüntetések, zászlók, a vörös- és fehérterror ezer szimbóluma gazdára várt vasárnap. Nem értettük, hogy lehetséges az, hogy önkényuralmi jelképeket is pénzzé lehet tenni a régiségvásáron, de úgy fest, a kereslethez igazodik itt is a kínálat.
-Azt hallottam, drága ez a vásár, de ez nem igaz. Nézze csak, milyen gyönyörű salátás tálat vettem kétezerért és ez bizony Zsolnai - mondta az egyik asszony, mikor arról kérdeztem, sikerült-e kifognia valami szépet. Az értékes, kézzel festett porcelánok mellett ma már régiségnek számítanak a gyermekkorunkból jól ismert szocreál darabok is, az ifjúsági könyvek és az ismeretterjesztő sorozatok is. Aki még nem vetette bele magát soha a vásári forgatagba, tegye meg, mert sok érdekes portékát kínálnak minden hónap első vasárnapján a Városház téren.