MiNap Online

Ha bárhol Miskolcon, vagy akár egész Magyarországon kimondjuk a „cseppkőbarlang” szót, akkor legtöbbünknek a Zempléni-hegységbeli Aggtelek településéhez kapcsolt, huszonöt kilométer hosszú Baradla-barlangrendszer jut eszébe.
A turisták számára a barlangrendszerben több turistaútvonal is létezik – a skála a rövid sétától a hét kilométeres, extrém nehézségű túráig terjed. Az alkalmi látogatók leggyakoribb választása a körülbelül egyórás időtartamú aggteleki rövid túra, melynek útvonala többek között a híres Hangversenytermen is áthalad. A Nemzeti Park kínálatában azonban ezen kívül szerepel egy másik könnyű, kétórás túra is, mely a barlang Vörös-tói bejáratától Jósvafőig tart. Ez utóbbi útvonal is már a tizenkilencedik század óta nyitott a túrázni vágyók előtt, de az ezredforduló után teljes felújításon esett át – melynek nyomai már a bejáratnál is láthatóak –, így annak is nagy élmény lehet, aki több évvel ezelőtt esetleg már végigsétálta ezt az alig több, mint kétezer méteres szakaszt.
Csoportok létszámtól függetlenül óránként indulnak. A barlangrendszerbe egy elég hosszú, 271 lépcsőfokból álló mesterséges lejáraton keresztül vezet az út. Miután a csoport összes tagja leér a lépcsőn, a vezető röviden elmeséli a barlangrendszer történetét, továbbá hasznos tudnivalókat ismertet meg velünk a cseppkövekről, azoknak formáiról, képződéséről, és az egyes típusok közti különbségekről.
Általánosan elterjedt információ, hogy a cseppkövek nagyon lassan, mintegy évi egy millimétert nőnek, mely igaz is – részben. Az aggteleki barlangrendszerben nem ritkák azok a kövek, melyek elhelyezkedésüktől függően évente több centiméternyit is képesek növekedni.
A barlang cseppkövei a legváltozatosabb színekben tündökölnek. A legtisztább (és éppen ezért legritkább) a fehér színű, de ha például a cseppkövet alkotó víz vastartalma magas volt, akkor vörös, ha a homoktartalma, akkor sárga kő képződik. A sokszor előforduló fekete színű cseppkövek színárnyalatukat vagy a barlangban élő állatok ürülékéből, vagy a barlangokat feltáró kutatók fáklyáiból származó korom-szennyeződésből kapták.
A látogatók sétatempója meglehetősen kényelmes, hogy mindenki kedvére tudjon nézelődni, fényképezgetni. Itt-ott, például egy különlegesebb cseppkőnél, a vezető is megállítja a csoportot, és elmeséli az adott kő történetét. A cseppkövek alakja keletkezésüknek köszönhetően nagyon változatos, és nem kell sok kreativitás ahhoz, hogy az átlagos turista is fantázianevet adjon egy-egy képződménynek. Annak idején a barlangászok is így tettek, és az általuk adott neveket több cseppkő – mint például a Polip, a Halszárító, a Krokodil, a Hárfa vagy a Sárkányfej – máig is őrzi. A barlangrendszer ezen szakaszán található Magyarország legnagyobb cseppköve, a Csillagvizsgáló is, mely valóban gigantikus látványt nyújt több, mint tizenkilenc méteres magasságával és nyolcszáz tonnás súlyával, mely méreteket közel 300 000 év alatt érte el.
A túra utolsó előtti állomása a méltán híres Óriások terme – ahol a barlang feltárásakor Vass Imre kutató ősemberek lábnyomait találta meg –, mely a barlangrész legnagyobb területű terme. Kiváló akusztikája révén sokszor ad otthont könnyű-, és komolyzenei koncerteknek. Remek hangzását a látogatók is megcsodálhatják, hiszen amikor a csoport terembe ér – csodálatos fényjátékkal kísérve – két zeneszámot is játszanak. A teremben található többek között a Süllyedő csatahajó, a Színházi függöny és a Korinthoszi oszlop fantázianevű cseppkő is. Szintén itt látható a már korábban megemlített Vass Imre emlékére elhelyezett örökmécses is.
A túra végeztével a Jósvafői kijárattól a Vörös-tói bejáratig a nagy távolságra való tekintettel – mintegy száz forintért – az Aggteleki Nemzeti Park autóbusza szállítja vissza a látogatókat.

Dicsuk Dániel



A Sárkányfej