MiNap Online

Miskolc – Az első mindig ajándék, aztán egyre nagyobb az ára. Cigi, bélyeg, por, tabletta vagy a „jól bevált ragasztó” és még hosszasan sorolhatnánk a mámor tárházát. A Kavalkád Színjátszó Társulat a Drogambulancia támogatásával szemléltette a járókelők előtt, hogy viszi padlóra az embert a kábszer. Ment a műsor élesben is – a darabon kívül –, Miskolc egyik legforgalmasabb pontján arcukat zacskóba dugva élvezték a ragasztót azok, akik a társadalom legalsó szintjén élnek, akiknek nem jut por vagy LSD, nekik „csak” ragasztó marad. Olyanok voltak, mintha statisztálni jöttek volna. Fotók
- A bácsi is színész vagy igaziból kába?
- Hogyne kicsim, ez csak játék – ütötte meg a fülem az egyik kislány és anyja beszélgetése.
- Tetszik a darab. Sokkal hitelesebb, mint amikor hivatalos személyek lökik a felszínes rizsát arról, mit szabad, mit nem. Jól csinálják, az életben sincs másként – magyarázza az egyik néző, akinek nem írjuk le a nevét, de legyen, mondjuk Kati.

Reggel, délben este

– Picit sarkított a sztori, az életérzést viszont jól adja.  Az első cigi mindig ajándék, a kóstoló ingyen van, aztán fizetni kell rendesen, tiszta lehúzás. Egy G, soha sem egy gramm, sok kézen megy át, mindenki leveszi a magáét. A fűre is rá lehet kattanni, de nem hinném, hogy fizikai függőséget okoz. Csak bebeszélik maguknak az erőtlenek. Alig akad olyan ismerősöm, aki nem fogyasztott volna hasist, marihuanát, azok is kevesen vannak, akik nem léptek tovább a többi szerhez.
A pesti haverjaim reggel a kávéhoz már tekertek, majd munka közben és ebédidőben is, este pedig, mikor együtt volt a csapat, jöhettek a komolyabb „örömök”. Volt, aki felszolgálóként végezte a dolgát szétszívott aggyal az egyik puccos étteremben, a haverja pedig taxizott. Az ember álmában nem gondolná, hogy olyan taxiba szállt, ahol a sofőrnek egyetlen józan pillanata nem volt hosszú hónapok óta – meséli Kati. Van rossz utazás is…

– Mondogatják, hatalmas szenvedést okoz, ha a „függő” nem jut kábítószerhez. Arról kevesen szólnak, hogy van rossz utazás is. Az ember szárnyalhat a boldogságtól, de felőrlődhet a pokol bugyraiban is. Persze az anyagtól is függ. Nehogy azt higgyétek, hogy a különböző szerek csak boldogságot hoznak, a fenét, nem igaz. Egyetlen tabletta feldobhat, a boldogság után határtalan békességet, szeretetet érzel, majd a szíved a torkodban dobog és eszméletlen félelem, halálfélem visz padlóra. Ilyenkor a társaság alig tudja megítélni – ha egyáltalán magánál van valaki –, hogy valós rosszullét vagy „csak”drogos pánikroham van az illetőn. Sok rossz utazás van - sorolja a lány, aki két éve „tiszta” és leugrott a városba, hogy megnézze a Kavalkád előadását. A darab vége korántsem olyan derűs, mint Kati sorsa, aki kilépett a drogos körökből. Itt a főhős mindent kipróbál és belehal.
- Inkább hatalmas csapatnak nevezném magunkat, mint színháznak. Persze szerepeket játszunk, de nálunk nem az a lényeg, ki kapja a főszerepet, ki mekkorát alakít, hanem az együttlét. A pszichológiát és a színházat ötvözzük munkánk során. A drogokról rengeteg téveszme kering, szerintem leghitelesebben a kisiklott emberi sorsok mutatják, milyen is a kábszer. Nézd, elég elrettentő, ahogy ott szipózik az ember mögötted a padon – érvelt Máté, a fiatal színész.