MiNap Online

Miskolc – Bontják a sátrat a Csanyikban két nap után bebukott a fesztivál. A színpadmesterek járkálnak a sátrak között minden kis csoportnál újra és újra elmondják, nincs fesztivál, vége van. Másképp nem is tudnák bejelenteni, kihúzták a mikrofonokat, elfogyott a pénz. Már tegnap lehetett érezni, itt valami nagy baj van, mikor egy-két program elmaradt, de a szervezők a végsőkig kitartottak, bíztak a csodában.

- Lehetetlen helyzetbe kerültem -kezdi Lesly, mikor arról kérdezzük, mi történt, mi vitte zátonyra a fesztivált.
- Tudtam, hogy a kétezer forintos beugrók nem fedezik a kiadásokat, de azt akartam, senki ne maradjon otthon a húzós jegyárak miatt. A társam kilépett és az utolsó pillanatban a legfontosabb befektető is odébb állt. Az italból, a vendéglátásból kellett volna kitermelnem a költségeket, de az üzleti élet, nem támogatott sőt…- sóhajt fel keserűen.

Nem jött a sör
- Toltam csak toltam a tartozást, úgy számoltam az ital kihúz majd a bajból. Vártam a sört, de nem jött, csak kis mennyiségben tudtam beszerezni. A nulladik napon, mikor itt volt az a rengeteg ember és nem volt sör, azt hittem megbolondulok. A betervezett bevétel 15 %-át sikerült – a büféből- kitermelni kín-keservvel az első napon. Őrület belegondolni, ha időben itt az ital, most nem erről beszélgettünk. Mindent kiszámoltam, megterveztem, de nem jött a sör és az utolsó pillanatban összeomlott, minden, mint a kártyavár – szakadnak fel Leslyből a keserű mondatok. A létszám nem volt rossz, érdeklődés övezte a rendezvényt, a beugró ára nevetségesen baráti volt, de ahogy már kinn, a JMB-n is hallottuk innen-onnan, Lesly túltervezte magát. Négy színpad és nagy nevek, ez reális lett volna néhány év múlva, de nem most, mikor csak két éves a fesztivál. Hogy lesz –e folytatás, jövőre belevág –e ismét, nem mertük megkérdezni. Csak néztük, ahogy ez a törékenynek tűnő emberke, erőt vesz magán, kapkodja a telefont, egymás után gépeli a leveleket, és mindenkivel közli, ne jöjjenek este játszani, mert nincs színpad, nincs fesztivál, vége a második JMB –nek. A Sziget  is veszteséges volt évekig, a Diósgyőri Várszínházi Esték is és még sorolhatnánk a ma már mérvadónak számító kulturális megmozdulásokat. Minden kezdet nehéz. A zenei rendezvények szervezői pengeélen táncolnak, nap, mint nap a túlélésért harcolnak. Azon áll vagy bukik a megvalósulás, hogy a szervezőknek van –e annyi tartalékuk, hogy kivárják a „nullát” és ne vérezzenek el az elején.
„Nem lépünk olajra”
 A város és a helyi sajtó beszállt, támogatta a Miskolci Rock fesztivált, de ez csak csepp a tengerben, ha a helyi üzleti körökkel nincs közös érdek. Zárt, szűk piac a” fesztivál - biznisz”, ahol nem szívesen engednek át, akár egy szűk szeletet is, annak, aki messziről jött. Mégsem maradt teljesen egyedül a bajban Lesly. A színpadmesterek, többek között Merényi Ákos, Tavasz Jokka és Perényi Deni, a Rockinform volt újságírója most is róják a köröket a Csanyikban és telefonon. Igyekeznek megértetni az emberekkel, hogy haza kell menniük, ennyi volt a buli. Hívogatják a zenekarokat, hogy ne jöjjenek, mert ma „földbe állt a fesztivál”. Nem könnyű feladat és nyilván rég lejárt a munkaidejük is.
 - Nem lépünk olajra a bajban, erről is szól a Rock and Roll vágta rá Deni, mikor arról kérdeztük, miért dolgozik még most is a csanyiki rockfesztiválon

• "Azt beszéli már az egész város..."
• Húrtépés a Csanyikban
• Török Ádám cukkínis lecsója
• Fotók:
  A jó lecsó titka
  Bemelegítés a Szinvateraszon