MiNap Online

A „Gárdó” nagy korszaka

2014-07-13 12:41

A közelmúltban időszaki kiállítással egybekötött emlékestet rendeztek a Gárdonyi Géza Művelődési Házban. Az érdeklődők Gecse Samura emlékeztek, de a beszélgetések, a múlt felidézése sem maradt el.

Stílusosan a Gárdonyi művelődési házban találkoztak a közelmúltban a ’80-as évek „rajongói”. Egy olyan korszak volt ez, amely nem csupán kis hazánkban, hanem Miskolc életében is erős jelet hagyott.
 
A szabadság, a rock-punk nagy korszaka, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház fénykora. Gyakorta hallani: „Óh, azok a ’80-as évek”. Ma már, s ahogy telik az idő egyre inkább nehéz visszaemlékezni, megérteni azt a korszakot. A Beatrice idejét, a nagy klasszikus rock- és punkzenekarok felemelkedésének idejét.


 
Miskolcon számos kultikus hely volt. A legfőbb, s amiről máig a legtöbbet hallani a Gárdonyi művelődési ház – s leginkább annak szabadtéri színpada.
 
Mocsári László fotóriporter pályakezdése is ehhez az időszakhoz kötődik. A fotóriporter kedvtelésből kezdte dokumentálni annak a korszaknak az eseményeit, s mára egész nagy gyűjteménye lett. A fotók pedig a legfőbb, legszebb emlékeket őrzik, idézik – tették ezt a Gecse Samu emlékesten is.
 


Készített képet a The Cure-ról, David Bowieről, pózolt neki Nagy Feró és még számtalan ma is kultikusnak tartott zenész.
 
– Igazából ez úgy kezdődött, hogy bátyám punkzenekarok dobosa volt. Elég korán elkezdtem koncertekre, próbákra járni. Sok performansz is volt abban az időben. A szakközépiskolában pedig egy fotószakkör indult. Láttam, ahogyan rengeteg barátom, ismerősöm gitárt akaszt a nyakába, és zenélni kezd. Én viszont úgy döntöttem, fényképezőgépet akasztok a nyakamba. Ott voltam a közönség és a zenekar között tulajdonképpen. Kicsit kívülről láttam mindkettőt – mesélt a kezdetekről Mocsári László, akinél a hobbiból azóta hivatás lett.
 
Mocsári László számára a fotózásban akkoriban a legjobb az volt, amikor elkapta azt a pillanatot, amikor a zenekar és közönsége eggyé vált. Sok-sok, megszámlálhatatlan koncert. A Gárdonyiban, az Ifi Házban, majd az Ady művelődési házban, mellette pedig járt-kelt az országban, többek között a fővárosban, a Fekete bikában is, ami szintén a korszak nagy helyszíne volt akkoriban.
 
A fotóriporter elmesélte, tanulóéveinek képei őrzik a ’80as évek eseményeit. Egyik koncerten azonban minden megváltozott. Találkozott Hímer Bertalannal, majd egy másik koncerten Horváth Szabolccsal.
 
– Ők rockújságírók voltak. Megkérdezték, volna-e kedvem fotózni nekik. Azt mondtam, miért ne. Így kezdődött – tudja le a rá jellemző visszafogottsággal és egyszerűséggel a fontos momentum elmesélését Mocsári László.
 
Magáról nem annyira, ellenben a hangulatról, az összejövetelekről szívesen beszél. Mint mondta, számára az volt a legnagyobb öröm, ha együtt volt a barátokkal.



– Benne voltam egy olyan korszakban, amikor rengeteg barátom volt, s gyakorlatilag mindegy, hogy mit csináltunk. Mindig jól éreztük magunkat – tette hozzá.

A Gárdonyiban pedig számtalan lehetőség volt a találkozásra. AZ Ifiparkban az EDDA-tól kezdve a P. Mobilon át mindenki megfordult – mindenki, aki a rock nagy korszakát írta kis hazánkban.
Amikor a Gárdonyi mellett megnyílt számos meghatározó intézmény, s egyre több lehetőség volt a találkozásra, akkor el-elmaradoztak a művelődési házas bulik – de a „Gárdó” „Gárdó” maradt akkor is, ha épp’ az IfiHázban jöttek össze a fiatalok.

Kiss Judit
Fotó: Juhász Á.