MiNap Online

Honnan tudtad, hogy én vagyok Sugár Anna?

2014-06-16 09:13

A címbeli kérdést egy férfi néző tette fel a Mandralínia szerzőjének – mert mindegy, ki hány éves, milyen nemű, vagy hol született. A mesekönyv és immár a mesemusical kislány főhősének félelmei, veszteségei, útkeresései mindannyiunk számára ismerősek. Ha elég kitartóak vagyunk, akkor talán az út vége is. A három miskolci szerző különleges találkozásából született Mandralínia mesemusicalt teljes egészében először az Operafesztivál közönsége hallhatja.

Cs. Szabó Virág 2008-ban írta meg meseregényét Sugár Annáról. Telt-múlt az idő, aztán a következő évben megvette a könyvet egy négygyermekes családanya, Izsó Angelika. Gyermekeinek olvasott belőle, de nem volt türelme kivárni, hogy együtt haladjanak. Egy este végigolvasta, és másnap úgy ébredt, hogy musicalt akar írni belőle. Verseket ugyan írt korábban, de ehhez hasonlót még soha nem csinált. Így kezdődött a musical története, ami hasonlóan mesésen folytatódott.



– Virágot, és így a regényt is ismertem. Angelikát nem, de ő hallotta a Válaszút című dalomat, és úgy gondolta, nekem kellene megírnom az elkészült szövegkönyvhöz a zenét – meséli Barta Ildikó zenepedagógus. – Utólag már olyan, mintha kiválasztottak volna minket erre. Akkor azonban először csak halogattam a választ. Aztán, mikor végül elolvastam a szövegkönyvet, szinte kiszaladt belőlem a Varázsdal. Még akkor sem akartam megírni a musicalt, de már jöttek a dalok…

És jöttek a segítők is, például Seres Ildikó színművész, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy 2012 végén, egy jótékonysági esten bemutathattak néhány dal. Aztán országjárásba kezdtek, a felolvasóestekről nem hiányzott a zene sem.
– A Mandralínia, a harcosok földje kamaszregénynek indult, ezért minket is megdöbbentett, menyire megérint mindenkit. Igaz, a történet háromgenerációs, a nagyszülők, szülők, unokák együtt élhetik át a kalandokat. És mindenkiben vannak olyan elrejtett, mély érzések, amelyek most felszakadnak, sokan könnyes szemmel jöttek oda hozzánk gratulálni. De felszínre tör az öröm is, a végén, a Harcos himnusznál gyakran előfordul, hogy felállnak, és körben, együtt táncolnak hallgatóink. Csodálatos a közönség! – mondja a zeneszerző.



Mandralínia ugyanis az a szeretetteli világ, amiről Sugár Annának, az egyébként furcsa, kiközösített kislánynak mesél mindig a nagypapája. Ám egyszer elfogynak a történetek. Annának azt mondják, meghalt a nagypapa – de szerinte Mandralíniába ment. Utána indul, és míg őt keresi, rátalál saját magára és a többi emberre.
A musical pedig most rátalálhat a nagyközönségre.

– Június 17-én, kedden este 6 órától lesz a koncertszerű, tehát jelmez- és díszletnélküli előadás az Erzsébet téren. Nagy nap lesz ez a számunkra! Egyrészt, mert most hangzik el először egyszerre az egész musical. Másrészt, mert szinte órára pontosan akkorra készül el a CD-nk, amit az országjárásunk során kapott adományokból tudtunk megjelentetni. Most először állnak majd először együtt színpadon azok, akik a CD-n énekelnek. Ez is érdekes: azokat a művészeket kerestük, akikkel leginkább el tudtuk képzelni a karaktert, és kiderült, hogy mindegyüket erős szálak kötik Miskolchoz – és sorolja is Barta Ildikó: Vágó Zsuzsi, Vida Péter, Veréb Tamás itt született, Dézsy-Szabó Gábor majd’ két évtizedig játszott itt, és volt a színházi közönség kedvence, és még a várostól „legtávolabb álló” Tunyogi Bernadett is vendégszerepelt Miskolcon…



Barta Ildikó azért azt is elárulta: bizakodnak, hogy talán nemcsak nagy nap, de fordulópont is lehet az operafesztiváli ősbemutató. Remélik ugyanis, hogy egyszer felfedezi őket egy kőszínház, és jelmezes-díszletes, rendezett előadáson vihetik magukkal a közönséget Mandralíniába.

Cs. M.
fotó: magánarchívum