MiNap Online

Szeretni kell az embereket!

2014-05-17 18:37

Ehhez a munkához szeretni kell az embereket. Mint néprajzos, szeretek velük beszélgetni, és mint rádiós, nagyon szeretek velük beszélgetni, vallja Mács Ildikó, a Kossuth Rádió (MTVA) szerkesztő-riportere, aki Szabó Lőrinc Irodalmi Díjat vehetett át a város napján.

Amikor pozsonyi lányként, az ELTE néprajz szakos hallgatójaként 1975-ben először lépett be a Herman Ottó Múzeumba, először sétált végig a miskolci főutcán Mács Ildikó, nem gondolta, hogy itt éli le az életét – ide hozza szerelme, itt tartják barátai, ide köti ezer szál, a munkáján kívül is.
Elvégezte a néprajz szakot, megtanult kérdezni, és meghallgatni másokat, de a gyűjtők magnóját rádiós mikrofonra cserélte: harmincöt éve, 1979. augusztus 1-jén került a Magyar Rádió Regionális Stúdiójába, Miskolcra.

– Nagyon sok néprajzi anyagot csinálok ma is. Szeretem a jeles napokat, az ünnepeket, amikről emberekkel lehet beszélni. Mert ehhez a munkához kell, hogy szeressük az embereket, tudjunk velük beszélgetni, megosztani a gondolatainkat, és akkor ők is megajándékoznak a saját gondolataikkal – vallja a riporter.



Ha szükséges, az emberek ügyes-bajos dolgaiban is igyekszik segíteni, azokra megoldást keresni. Felvidéki gyökereit sem tagadta meg soha, rendszeresen utazik Kassára, Rozsnyóra, Rimaszombatba, más felvidéki településekre, hogy az ott élő magyarok mindennapjairól műsorokat készítsen a Kossuth rádiónak. A hazai utakat is gyakran rója, méghozzá különleges módon: motorral.

– Ha felveszem a sisakot, az a boldogság. A motoromról rám néz a fiam fotója, és ráírtam azt is: az út a cél. Ők az életem értelme. A rádiózás pedig az életem. Így a magnót sem hagyom soha otthon, elindulok vidékre, elmegyek az első faluig, bemegyek a „kocsmahivatalba”. Az az a fórum, ahol összejönnek az emberek. Körbevesz a szeretetük, mert a motorosokat szeretik, ha leszállnak a motorról. Megkérdezik, honnan jössz, hová mész. És én is sok mindent megtudok, számos riport születik ezekből a beszélgetésekből.

„Mindig is élveztem a munkámat, mert ezerszínű”, mondja. Sok ezernyi riport készült már az elmúlt évtizedek alatt, megszámlálhatatlan témáról, megszámlálhatatlanul sokféle emberrel. A legjellemzőbbekben azonban van valami közös: megmutatkozik Mács Ildikó életfilozófiája, ami szerint életünkben a szeretetnek kell a legfontosabbnak lennie. Minden anyaga a valóságról szól. Emberi sorsokról. Olyan színvonalon, hogy munkássága elismeréseként a város Szabó Lőrinc Irodalmi Díjat adományoz neki.

Cs. M.
Fotó: Juhász Á.