MiNap Online

„Amin látszik a mester kéznyoma” – Bemutatják a Holdbeli csónakost

2014-03-05 16:33

Az Évad drámájának premierje is elérkezik a Miskolci Nemzeti Színházban. Weöres Sándor 28 évesen írta meg a Holdbeli csónakos című művet, amelyet Keszég László rendezésében láthat a miskolci közönség, március 7-én, a Nagyszínházban. A rendező elmondta, szeretné, ha Weöres kéznyoma is látszódna az előadáson.

Száz évvel ezelőtt született Weöres Sándor. Az író előtt tisztelegve Miskolcon, a Színek évadában az évad drámája a Holdbeli csónakos. Egy igazi univerzális alkotás, amely – köszönhetően Weöres zsenijének – egy gyermek számára épp úgy hordoz mondanivalót, mint ahogyan egy felnőtt megtalálja benne a neki szánt sorokat.

Keszég László, a darab rendezője a bemutató előtti napokban elmondta, már kamaszként megismerkedett a Holdbeli csónakossal, s mai szóval élve roadmovie-nak nevezte.

– Egy gyönyörű szerelmi történet. Olyan értelmezését is olvastam már a műnek, hogy ez tulajdonképpen népünk eredettörténetének egy bizonyos fajta verziója. Van, amely kihangsúlyozza, hogy a Holdbeli csónakos, mai szóval egy roadmovie. Sokféleképp értelmezhető. Én azon a nyomvonalon haladtam, s azt kívántam kihangsúlyozni, hogy ez egy szerelmi történet, ami felnőtté válásba torkollik. Két fiatal kalandos útja, bizonyos mesebeli segítőkkel, és nagy akadályokkal. Mindez oda vezet, hogy bizonyos illúziókról le kell mondaniuk, áldozatokkal jár, de felnőtté lesznek – mondta Keszég László, hozzátéve, fontos üzenet, hogy a lokális és az egész világ békésen megfér egymás mellett.



Weöres Sándor 28 évesen, fiatalon írta meg a művet, de addigra már a fél világot beutazta. A rendező kiemelte: „Weöres arra tanít minket, hogy nyitottnak kell lennünk. Véleményem szerint is ez az egyetlen út. A bezártság nem vezet sehova. A magyar kultúrának van egy rétege, amely ezt képviseli, s Weöres Sándor ennek a legnagyobb mestere.”

A készülő színházi előadásban sok helyszín és dimenzió váltakozik, de végül az egész összeáll. – Azt szeretném, hogy egy olyan típusú termék legyen, amin látszik a mester kéznyoma. Ezeket az ízeket keresem, de a ritmus meglesz – tette hozzá a rendező.

A történet női főhőse, Pávaszem, a fejedelem kisasszony, akit Szabó Irén alakít. A színésznő elárulta, rengeteg minden kavarog még benne, de a próbafolyamatnak ezt a részét, az utolsó napok történéseit szereti a legjobban.



– Annyi minden alakul még, a csapattal, a darabbal. Nagyon izgalmas, szeretem ezt az időszakot. Nagyon gyorsan kell váltani, mint a nagy volumenű mesékben, történetekben általában. Nem egy rövid ívről van szó. Életútról van szó, párválasztásról, felnőtté válásról, házasságról – mondta, hozzátéve, Pávaszem a kettőssége nagyon tetszik neki. Az, hogy milyen messzire gondol, milyen nagy álmai vannak, de ugyanennyire a földön marad.

– Ez a kettőssége nagyon szép. Megéli azt is, milyen körforgás az élet. Tudja, hogy az élet feltétele a halál. Fiatal korában másképp képzeli az életet, de tudja, hogy új dolog kezdődik. Gyönyörű a gondolat, az út, ami benne van – hangsúlyozta Szabó Irén. A két fiatal kapcsolatáról hasonlóképp vélekedik a Medvefia karakterét megformáló Simon Zoltán is.

Mint mondta, a lapp trónörökös fia, a Jégapó király udvarában élő apród kezdetben még baráti, szinte testvéri viszonyt ápol Pávaszemmel.
– Nagyon erős a kötelék van kettejük között. A történet során pedig kiderül, hogy mindez túl mutat, erősebb érzelmek felé. Weöres nagyon szépen megírja az ívet a két fiatalnak, ez színészileg is nagyon izgalmas. Letisztult szál lesz a végén a kapcsolatuk. Weöres Sándor nem hagy semmi kiskaput. Azt hiszem, hogy ők ketten életük végéig együtt maradnak – hangsúlyozta Simon Zoltán.

„Holdbeli csónakos, örök szerelmem, arany sajkádra vegyél föl engem! Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam, a sötét erdőt könnyel áztattam, eleget sírtam a földi porban, ölelj magadhoz a tiszta Holdban.” – Részlet Weöres Sándor Holdbeli csónakos című kalandos játékából. Az, hogy mi történik a két fiatallal, milyen kalandok, próbatételek várnak rájuk, hogyan válnak felnőtté, kiderül a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában, március 7.-én.

Kiss J.
Fotó: Mocsári L.