MiNap Online

„Olyan hangulata van Miskolcnak, ami megfog!”

2013-09-14 12:18

Miskolcon sokadszor, és a CineFesten sem először zenélt a Heaven Street Seven. Az együttes pénteken, a Városház téren adott fergeteges hangulatú koncertet. A fellépést követően Szűcs Krisztiánnal a formáció énekesével, gitárosával beszélgettünk filmekről, filmek ihlette HS7 dalokról, és a kétarcú Miskolcról, amit éppúgy szeret, mint a helyi közönséget.

– Nem először jártok Miskolcon, mondhatni visszatérő vendégek vagytok – a tavalyi CineFesten, és legutóbb idén áprilisban találkoztatok a miskolciakkal. Milyennek látod a helyi közönséget?
– Megmondom őszintén, volt pár évünk, amikor úgymond került valami kis homokszemcse Miskolc és a Heaven Street Seven közé, de ennek már vége, az elmúlt években ismét többet járunk ide. Nagyon jó klubkoncerteket adtunk régebben, egyebek mellett az Ifjúsági Házban is, tavaly óta pedig már a Helynekemben is megfordultunk. Meg kell mondjam, örültünk annak, hogy ez a hely megnyílt, mert itt még közvetlenebb módon tudunk találkozni a miskolci közönséggel. Ami már csak azért is jó, mert imádjuk őket, nagyon szeretünk Miskolcra járni, most, itt a CineFesten is nagyon jól éreztük magunkat.



– Tehát akkor mondhatni a miskolci az ideális közönség? Egyáltalán van ilyen, hogy ideális közönség?
– Szerintem ilyen nem létezik. Mindig az a közönség az ideális, amelyik magából a legtöbbet kihozza az adott pillanatban. Én most azt láttam, hogy ez a mai ilyen volt. Akkor ideális a hangulat, ha a zenekar és a közönség is lehetőleg száz, vagy méginkább százötven százalékosan próbálja megélni a koncertet. Ha így van, akkor az olyan élmény lesz, ami megmarad az emberben. Bennünk is, meg a közönségben is. Ez a miskolci fellépés most egy ilyen alkalom volt.



– Másodszor léptek fel a Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon. Mennyiben más egy ilyen rendezvényen fellépni, mint egy klubkoncerten, vagy éppen egy nagy nyári fesztiválon, egyetemi napon a közönség elé lépni?
– Nehéz ezt megfogalmazni, mert vannak ugye a fesztiváli koncertek, a klubkoncertek, városi rendezvények, falunapok… ez egyik sem volt, vagy inkább az első háromnak az ötvözete. Ha a CineFestes fellépésekre gondolok, azt kell mondjam, hogy leginkább egy nyári fesztiválon való fellépésre hasonlít, de alapvetően ezek mégis tök más dolgok. Ha mondjuk a VOLT-on, vagy az EFOTT-on játszunk, az teljesen más közeg. Itt, a Szent István téren nyilván voltak nagy Heaven Street rajongók, és voltak olyanok is, akiket a fesztiváli hangulat, a zene, a tömeg vonzott ide. Szerintem, ha ezek az elemek összevegyülnek, abból nem sül ki rossz dolog, és ez most is látszott.



– Amikor elvállaltátok tavaly, majd idén is a CineFesten való fellépést, szerepet játszott-e az, hogy ez egy filmfesztivál?
– Persze, semmiképp sem csak egy fellépés volt a többi közül. Megmondom őszintén, hogy tavaly sajnos úgy alakult a dolog, hogy koncert után rögtön haza kellett menni, tehát semmit nem láttunk a filmfesztiválból. Nagyon remélem, hogy idén ez másképp lesz, most szerencsére Miskolcon maradunk szombaton, és így bele tudunk nézni a programba, akár még filmet is megnézhetünk. Ez azért is érint kicsit közelről, mert papír szerint például én filmterjesztő vagyok, akármilyen hülyén hangzik – szóval nagyon szeretem a filmeket. Bár hozzáteszem, hogy ritkán látok olyan filmet mostanában, ami minden fenntartás nélkül tetszik. De a Heaven Street Seven dalok között sok olyan van, amit filmek inspiráltak. Hogy másról ne beszéljek, például a legutolsó lemezünkön a 974 című dal Tarkovszkij Tükör című filmjéhez kapcsolható, legalábbis az én fejemben. Szóval ez mindenképpen fontos számunkra, hogy itt van egy ilyen esemény, ahol filmek kerülnek terítékre, és mi is ebben egy kicsit részt vehetünk.



– Kedvenc film? Van ilyen?
– Van, az előbb említett Tarkovszkij film, a Tükör. Azt most nem tudom elmondani, hogy miért pont ez a kedvenc filmem, sőt azt sem tudom elmondani, hogy miről szól a film, mert semmi olyanról nem szól, amit mondjuk 2400 mondatnál kevesebben össze tudnék foglalni. De például ez egy nagy kedvenc.



– Mennyire ismered, és még inkább mennyire szereted Miskolcot? Mondtad, sokat jártatok, jártok ide. Mit ismersz a városból?
– Valóban sokat jártunk itt, sok mindent ismerek, és szeretek. Például itt van szemben az Avasi kilátó, az például gyönyörű, vagy ott a diósgyőri vár, meg rengeteg minden van, amit szeretek. Ami valahogy az életünk részévé vált. Mikor itt koncerteztünk, és másnap itt maradtunk, szétnéztünk a városban. A diósgyőri várban egyébként játszottunk a Budapest Bárral is, és az valami egészen elképesztő atmoszférájú hely… Miskolcban van azért egy olyan kettőség, ami ritkán fordul elő a hazai nagyvárosok között. Pont a múltkor beszélgettem erről valakivel, hogy Miskolc a század elején egy fürdőváros volt, utána jött a szocialista iparosítás, és én úgy érzem, még mindig van egy ilyen nagyon fura kettőség Miskolcban, ami nagyon-nagyon érdekes. Nehéz tetten érni egyébként, de biztos, hogy sok mindenben visszaköszön. Olyan hangulata van Miskolcnak, ami megfog, nemcsak engem, hanem a zenekart is. A közönségért, és ezt megélni is szívesen jövünk ide vissza, újra és újra!

Tajthy Ákos
Fotó: Mocsári László