MiNap Online

Lajkó Félix: „magányos leszek a nagyvárosban”

2013-04-07 12:14

A Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában adott koncertet szombaton este Lajkó Félix hegedűvirtuóz és Brasnyó Antal, a Határtalan Napok fesztiválján. A fellépés előtt Lajkó Félixszel beszélgettünk, aki nem igazán hisz a szavak jelentőségében, de a jövőbe szívesen elutazna.

– New Yorkból érkeztél, Tokióba tartasz. Két egészen eltérő kultúra. Mindkét helyen értik a zenéd, működik?
– Nem tudom, hogy működik-e. Azt gondolom, nem, mert nem hívtak vissza. Egyszer jártam eddig New Yorkban és Tokióban is. Nem tudom, hogy működött-e a zeném. Van egy legenda rólam, hogy nem is tudom, mit csináltam. De nem csináltam semmit, és ők sem. Nem volt nagy durranás. Magyarországon is muszáj már mindent megcsinálni. Olyan nincs, hogy kiállsz az utcáram és egyszer csak híres ember leszel. A megcsinálásról szól a dolog, és ma már mindenkit meg lehet csinálni. Az, hogy valaki egyszer eljut New Yorkba, nem olyan nagy dolog. Ha mondjuk visszajárna, bár akkor sem, meg fárasztó is, vagy oda kellene költözni.



– A természetben készülő zene, nehezen jut akkor el a nagyváros lakóihoz. Mit jelent számodra a természet?
– Szeretem a madárcsicsergést, a fákat, amiket lehet szeretni benni. Lelazítja az embert. Nem minden áron szeretek a természetben lenni, csak a kellemes részét kiaknázom. Alapvetően nagyon nem szeretem a nagyvárost, szerintem ez. Nem arról van szó, hogy egy erdőben szeretnék lakni. Valamiért nem jó. Nem vagyok depressziós a nagyvárosban, de magányos leszek egy idő után, hiába van ott a sok ember, azt érzem, hogy máshova vágyok, hogy el kéne menni máshova.

– A világ legkülönbözőbb helyein léptél már színpadra. Adtál koncertet színházban, szabadtéren, művelődési házban, templomban. Melyik környezetet kedveled?
– Tetszenek ezek a szép, neobarokk színháztermek. Ezek mindig tetszettek, de vonz a templomi környezet is. Amik nem nagyon tetszenek, azok az ilyen megépített, nyári fesztiváli dolgok. Végül is ott is jó, mert meleg van.



– Miskolcon akkor sikerül a szép színházi helyszínen zenélni, de nem először jársz a városban…
–  Jó, mert lehet ide járni. Csináltunk klipet is, de nem lett véglegesen összevágva. Az avasi templom nagyon tetszett, bent is forgattunk, de voltunk a lillafüredi tavon, a háttérben látszik a Palotaszálló, és az aggteleki barlangban is. Sajnos ezek nem kerülnek be sohasem a tv-be, meg sehova. Nem értem, miért nem adják ki az emberek a kezükből, de majd egyszer biztos.
 
– Sokan furcsa figurának tartanak, aki más világban él. Ha lenne egy időgéped, hova utaznál vele?
– A jövőbe inkább, mint a múltba. Nem tudom, mi van a jövőben, nem is nagyon érdekel, de inkább oda mennék. Nincs róla sejtésem, hogy mi van ott. A múltról van sejtésem, hogy micsoda, ezért mennék a jövőbe.



Kiss Judit
Fotó: Mocsári L.