MiNap Online

A barlangfürdő büféjéről pereskednek

2013-02-20 16:26

A Miskolci Turisztikai Kft. beperelte a barlangfürdő büféjét korábban működtető céget, és kérte a Miskolci Járásbíróságot, hogy jogszabályi okok, és a jó erkölcsbe ütközés címén szüntesse meg a szerződést, amely véleményük szerint hátrányos a város számára. Extrém esetben akár 100 millió forint is lehet a tét.

A barlangfürdőbe betérő vendégek a fürdési lehetőségen túl számos egyéb szolgáltatást is igényelnek, komfortos ellátást, hogy jól érezzék magukat. Ezek közé tartozik az étkezés biztosítása is. Az étkeztetés jogát 2001-ben pályázati úton elnyerte egy budapesti cég, amely 2007-ben a bérleti jogot jó pénzért (nettó 50 millió forint) továbbadta. A miskolci vendéglátós feltétele volt, hogy a bérleti időből még hátralévő 4 éven túl további 10 évre megkapja a működtetés jogát (fix összeg helyett forgalomarányos díjban állapodtak meg). Az ehhez szükséges szerződést meg is kötötték. Az első év jól is sikerült, aztán megindult lefelé a vendéglátós cég… A barlangfürdőt működtető városi cég közben rájött, hogy számára előnytelen a szerződés, ezért pert indított a megszüntetése érdekében.

A Miskolci Járásbíróságon zajló per újabb állomásához érkezett szerdán reggel. A felperes és az alperes jogi képviselője is bejelentette, hogy fenntartja álláspontját.

A tanúk közül elsőként N. Bélát szólította a bíró tanúvallomásra. Mint kiderült, N. Béla a barlangfürdőben tartotta 2007-ben az esküvőjét, és mikor D. Zoltánnal, az akkori igazgatóval közösen megnézték a lagzis fotókat, beszélgetés közben elhangzott, hogy az igazgató elégedetlen a vendéglátás színvonalával, N. Béla viszont fantáziát látott a büfé átvételében. Utána járt, osztott, szorzott, majd a működtető cég képviselőjével is megkereste, aki elmondta neki, hogy normális vevőnek 60 millióért eladná a 4 éves bérleti jogot. Tekintettel a költségekre, N. Bélának csak hosszú távon érte volna meg a büfé üzemeltetése. Ezért további 10 évvel szerette volna megtoldani a bérletet. Ezt közölte is az akkori igazgatóval. Az egyik egyeztetésen részt vett D. Zoltán mellett H. Gyula, a Miskolc Holding akkori vezetője, valamint S. Gábor, a miskolci közélet ismert szereplője, mint N. Béla barátja, jogi tanácsadója. Ekkor megegyeztek abban, hogy N. Béla átveszi a büfé működtetését három feltétellel: 30 százalékkal megemelik a bérleti díjat a hátra lévő 4 évre is, hozzájárul az órás rendszerhez (amely keretében utólagos elszámolással kapja meg a pénzét), a 10 év megváltásáért pedig bevételarányos összeget fizet.



Elmondása szerint az egyébként ügyvédi praxisát szüneteltető S. Gábort azért vitte magával, mivel 14 éves futamidőről és komoly összegekről volt szó, ezért baráti, tanácsadói segítséget kért tőle. Arra már nem emlékezett, hogy a bérleti jogra tett-e írásos ajánlatot, azonban számításai szerint úgy kalkulált, hogy vissza tudja fizetni a hitelt. Az első év jól is sikerült, a következő nyár nem volt valami jó, ráadásul közben bevezették a barlangfürdőben a 3 óra utáni fizetést, ami nem kedvezett a vendéglátásnak. A 3. év 2010. volt, amit állítása szerint elvitt az árvíz - és más forrásból kellett pénzt az üzletbe tennie, ráadásul svájci frankos hitelt kellett volna kitermelnie. Az utolsó évben pedig szavaival élve „kirakták a büféből”. Most újra szépen teljesít a büfé – vetette közbe a felperes, amit annyival intézett el N. Béla, hogy kánikula idején reális a forgalom növekedése.

Kérdésre cáfolta, hogy a szerződéskötéssel kapcsolatban bármilyen nyomást tapasztalt volna D. Zoltánon. Az alperes ügyvédjének kérdésére elmondta, S. Gábor kétszer, de lehet, hogy csak egyszer vett részt a tárgyalásokon, H. Gyula pedig egyszer volt jelen. A felperes ügyvédje felhívta a figyelmét, hogy a cégközlönyben kétszer is megjelent a bérbeadó cég átszervezése, azonban N. Bélának állítása szerint erről nem volt tudomása.

A vevő után az „eladót”, vagyis D. Zoltánt hallgatta meg tanúként a bíróság, aki abban az időben a VFV vezetője volt. Megerősítette, hogy sok panasz volt a korábbi szolgáltatóra, elégedetlen volt, de nem tudott hozzányúlni. N. Bélát nem ismerte, viszont az általa működtetett étterem garancia volt számára. A vendéglős jelezte, hogy kivásárolná a bérlőt, viszont mivel sok pénzről van szó, szeretne hosszabbítani. Azt mondta, hogy rendben, de akkor a bérleti díjat is rendezni kell.

– Természetes volt, hogy hosszabb időt, minél olcsóbban szeretett volna én meg kicsit rövidebbet, magasabb bérleti díjjal – foglalta össze a tárgyalófelek álláspontját D. Zoltán. Az egyik találkozás során N. Béla S. Gáborral jelent meg, aki jelezte, hogy nem politikusként, hanem ügyvédként jött. Az igazgató meglepetésére H. Gyula is megjelent, s D. Zoltán állítása szerint a következőt mondta neki:
– Ne húzzam az időt, itt és most állapodjak meg az éppen kialkudott feltételekkel –D. Zoltán ugyanakkor, még szeretett volna „csiszolni” a feltételeken. A szerződéskötési jogosultságával kapcsolatos kérdésre elmondta, hogy saját hatáskörben jogosult volt a passzust aláírni, viszont a holding vezetését mindenképp bevonta volna, de ez H. Gyula utasítása miatt okafogyottá vált. S. Gábor szerepével kapcsolatban azt mondta, hogy kvázi ügyvédként mutatták be, és nem tapasztalt politikai nyomást.



A pályáztatást firtató ügyvédi kérdésre azt mondta az azért nem merült fel, mert a pesti cégnek még 4 éve hátra volt az érvényes szerződéséből. Újra leszögezte azt is, hogy még nem voltak a tárgyalás végén, amikor a holding akkori főnökének utasítására azt mégis lezárták.

Az alperes ügyvédjének kérdésére D. Zoltán megerősítette, hogy a felperes a szerződésmódosítás révén jobb helyzetbe került. Az ügyvezető a kinti részt és az előcsarnok használatát firtató kérdésre elmondta, hogy a szolgáltatónak kizárólagossága volt, ami a területbővítésre is vonatkozott. Az előcsarnokot pedig régi hagyomány szerint pihenésre, étkezésre használták a vendégek (amelyet a fürdőt működtető cég takaríttatott).

A bíróság meghallgatta tanúként S. Gábort is, aki megerősítette, hogy régi barátság fűzi N. Bélához. Ügyvédi tevékenységét szüneteltette, a büfé bérbeadásának idején, csupán baráti segítséget nyújtott N. Bélának. Az ominózus találkozóra a szerződést ő készítette, pendrive-on vitte magával, amit a módosítást követően írtak alá a felek. D. Zoltánnal szembesítették, aki megerősítette, hogy H. Gyula utasítására írta alá a szerződést, S. Gábor viszont úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik erre.

Hol van akkor elásva az a bizonyos kutya? A felperes jogi képviselője szerint a 2007-ben kötött 2. kiegészítésben a bérleti díjat úgy szabták meg, hogy az az utolsó év havi átlag bevételének a háromszorosa. Tehát nem piaci értéken határozták meg. Ennek következtében a város vesztesége több tízmillió forintos nagyságrendű, extrém esetben akár 100 millió is lehet.

A bíróság március 27-én folytatja a tárgyalást, amelyre tanúként megidézték H. Gyulát és F. Lászlót is. Információnk szerint a felperes elképzelhető, hogy a bérleti díjjal kapcsolatban bizonyítási eljárást kezdeményez szakértő bevonásával.

Cs.L.
Fotó: Juhász Á.