MiNap Online

„Amikor áldást adott, az nekem is szólt”

2011-09-01 10:39

A XXVI. Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó mintegy 1 650 magyar résztvevője között a miskolci Kováts Bence is Madridban járt augusztus 16-21. között. A fiatal miskolci férfira élményeiről, megújuló hitéletéről és a találkozó/az egyház erejéről mesélt nekünk.

A II. János Pál pápa kezdeményezésére 1985-ben indult ifjúsági világtalálkozó a világ minden részéről érkező fiatalokat várja immár 26 éve. A nagyszabású eseményen idén több mint 1 millióan vettek részt, hogy találkozhassanak a Szentatyával, és megismerhessék Krisztus üzenetét. Hazánk minden egyházmegyéjéből érkeztek fiatalok, Kováts Bence az egri 93 fős „különítmény” résztvevője volt.
– Mikola Vincétől, a Diósgyőri Római Katolikus Plébánia plébánosától kaptam információt arra vonatkozóan, hogyan juthatok ki az idei világtalálkozóra. Így jelentkeztem Szarvas István atyánál, az egri ifjúsági referensnél. A plébániától 4 társammal együtt utazhattam el augusztus 8-án hajnalban, az egyházmegyétől pedig összesen 93-an mentünk. Köszönettel tartozunk mindannyian a támogatásukért.

– Az előtalálkozó helyszínére, Guadamarrába utaztatok előbb. Hogyan telt itt a nagy eseményre való ráhangolódás?

– A Chemin neuf 38 éves közössége szervezte az előtalálkozót, és ők is fogadták a Guadamarrában megjelent 3 000 fiatalt. Itt egyébként a második legnagyobb csoport a magyaroké volt, 400-an vettünk részt az előadásokon, beszélgetéseken és szentségimádáson. Külön magyar misét is tartottak, melyet Ternyák Csaba érsekatya vezetett le. Első nagy élményem is az előtalálkozón éltem meg: egy Új-Guinea-i csoport bemutatkozásánál szembesültem vele, hogy mekkora az egyház ereje – megérintett, hogy egy teljesen más kultúrájú nép messze tőlünk ugyanabban hisz, mint mi. Különleges varázsa volt ennek.

– A madridi főeseményen XVI. Benedek pápa is megjelent, hiszen a világtalálkozó egyik célja pont az, hogy a Szentatyával találkozhassanak a világ fiataljai. Sikerült olyan közel kerülnöd hozzá a tömegben, hogy láthasd?

– Szombat délután körülbelül egy órás várakozás után sikerült az utat szegélyező kordonhoz kerülnöm. A pápamobillal akkor hajtottak el előttünk. Sikerült lefilmeznem, amint áldást adott – úgy éreztem, hogy ez nekem is szól. Óriási pillanat volt.

– Milyen élmény volt a vasárnapi záró szentmisén több tízezer fiatal között hallgatni a pápa szavait?

– Egy álmom vált valóra azzal, hogy jelen lehettem a szentmisén. Hihetetlen atmoszférája volt a repülőtéri eseménynek, szavakkal nehéz is leírni. Gyorsan elfelejtettem az utazás és az előző napok fáradalmait, már a tűző napsütéssel sem törődtem, és a szombati felhőszakadás emlékei is elmosódtak ekkorra bennem. Csak a misére, a kórus szép hangjára és a pápára tudtam figyelni. Óriási élmény volt számomra.

– Az egyházi rendezvények mellett azért gondolom városnézésre, ismerkedésre is maradt időd.

– Természetesen. A központi helyeken koncertek és előadások vártak minket Madridban. Érdekes volt megélni, hogy a más nemzetekből érkezőkkel milyen pozitív légkört lehet kialakítani. Brazilok, Fülöp-szigetekről érkezők, vagy kolumbiaiak mind fotózták egymást. Olyan kép nem készülhetett, amin egyedül voltál, mert valaki mindig melléd állt, és belemosolygott a gépbe. Megtöltötte Madridot a fiatalság. Eszméletlen jó hangulatban teltek a városnéző körutak is, melyek során megnéztük a Királyi Palotát, a nagyobb katedrálisokat, de a Santiago Bernabéu stadionba is ellátogattunk.

– Hogy érzed, a világtalálkozó és az átélt élmények, benyomások hatására változott valamiben a hitéleted? Másképp éled már meg a hitet?

– Emlékszem, Cantalamessa atya, pápai prédikátor egyik beszéde végén óriási tanulságtételt tett. Szerinte is törekedni kell arra, hogy az emberek lássák a belülről fakadó értéket az arcunkon, és ennek hatására mondják ki maguk is: nekem hinnem kell. Erre törekszem azóta is. Úgy érzem, változáson megyek át mostanában. Minden nap kitűzök magam elé egy-egy célt, amit meg szeretnék valósítani – legutóbb azt, hogy rendszeresen olvasom a Bibliát. Ugyanakkor véleményem szerint a hitnek belülről fakadó érzésnek is kell lennie, tehát törekszem a spirituális átélésre.
Kujan I.
Fotó: Mocsári L.