MiNap Online

Révai Tamás – Miskolc Város Építészeti Alkotói Díja

2011-05-11 12:04

Révai Tamás hivatásában nagy álma válik valóra, amely gyerekkora óta valami tagadhatatlan vonzódás a teremtéshez. Egész kicsi volt, amikor családi házuk bővítése kapcsán megbabonázták a téglák és az a munka, amely mint építőkockákból emelte a falat, majd a rücskös felületből simát varázsolt. Mély nyomot hagyott benne, ahogy tető került a házra. Attól kezdve tíz éven át kőműves akart lenni…

A sokáig dédelgetett elhatározás, jó tanulmányi eredményei és hogy értette a matematikát, később találkozott a gondolatban: építész lesz. A Földes Ferenc Gimnáziumba járt, onnan jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre. Diploma előtt választhatott a fővárosi lét és hazaköltözés között. Ám míg Budapesten jól előkészített szakmai kapcsolatok várták és a gyors beilleszkedés lehetősége – itthon semmi. Illetve a remény, hogy az országos hírű miskolci építészműhelyben talán lesz számára is hely. Akkor épült a borsodi megyeszékhelyen a Technika Háza, alakult a sétálóutca, rekonstrukciók folytak, a város fejlődött. A fiatal építészmérnök a hazaköltözés mellett döntött.Akkor jött a rendszerváltás és a nehézipar összeomlott, Miskolc fejlődését megtörte és teljesen bizonytalanná vált a helyzet. Végül ’93-ban a Stúdió Kft. Pirity Attila szakmai vezetésével kínálta Révai Tamás számára a pályakezdés lehetőségét, aki ezt az időszakot nosztalgikusan emlegeti. Pályázati projektek indultak és olyan légkör alakult ebben a versenyhelyzetben, amit korábban kevesen tapasztaltak meg. Tapolcán a Bay Zoltán Alapítvány épületének tervezése már Révai segédletével készült, első önálló munkája pedig a Hősök terén a főposta bővítése volt – a kiviteli terveket készítette. Dolgozott az Erdőgazdaság épületének homlokzat-rekonstrukcióján, tervezte a Delco Remy telephelyét, a Zrínyi Ilona Gimnázium és egykori alma matere, a Földes Ferenc Gimnázium bővítését is – az utóbbi közös munka volt mesterével. Négy-öt éves tanulási folyamat után már az ő terveiből nőttek a falak – pályafutása egyik legfontosabb épülete a Homrogdi Közösségi Ház volt. Több, hasonló munkát is generált – így a Sajóvámosi Közösségi Ház vagy szülőtelepülésén, Emődön egy hasonló beruházás. Azon túl, hogy a vidéki ember józanságával nyúlt a feladathoz, aki jobban átérzi a falusi közösségek művelődéshez, kultúrához való viszonyát, szakrális tereket akart alkotni. Látásmódja szerint ez sokkal több, mint egy ház: világi templom. Ott szervezik az ünnepeket, hétköznapokat – olyan nagy jelentőségű építkezés, ami beivódik az emberek tudatába.Bár a lakóház tervezése az egyik legkézenfekvőbb műfaja a szakmának, Révai Tamás hosszú ideig nem foglalkozott ezzel, pedig diplomamunkája is egy belvárosi lakóház terve volt. Tizenegy évig nem volt ilyen megbízatása. Aztán a Szinva-ház találta meg. A negyvenhárom lakásos társasházat a panelek uralta környezetben kellett elhelyezni úgy, hogy egységet kovácsoljon közöttük. A belvárosban külvárosi hangulatba kellett aztán illesztenie a Rozmaring-házat a Patak utcán. De kapott megbízást a Jókai utcai, a Lehel utcai társasházak megtervezésére, és az ő munkája az első miskolci geotermikus ház is.
Ahogy épületei sorra alakították a környező falvak központjait, és társasházai Miskolc belvárosát, úgy került egy fejtörő feladat az Egyetemvárosban. A második legmagasabb ház, az A7-es épület furcsamód nem nőtt, hanem törpült Révai Tamás tervei nyomán – az öt évig tartó rekonstrukció során öt emeletet visszabontottak és végül új funkciót kapott – kollégium helyett irodaházként működik. Míg a végső megoldás megszületett, szóba került a felrobbantás és az eredeti állapot visszaállítása is. A többmilliárdos beruházás nem az építész egyszerűbb feladatai közül való. Révai Tamás Emődön született, de Miskolc már legalább olyan meghatározó életében, mint az a település, ahonnan indult. A szakma pedig, amihez már kisgyermekként is vonzódott, nem zárt mérnöki tudomány – enged az önmegvalósításnak, de szabadságot is ad.
(Cz. Á. – Pro Urbe c. kiadvány)