MiNap Online

Litwin József – nívódíj

2011-05-11 11:58

Litwin nekem nem a Diósgyőri Gépgyár lakatosa, szerszámkészítője, a DIGÉP formatervezője, aki már ’85-ben Nívó díjas lett és nem is a Centrum környéki utcabútorok tervezője – a modern fémhajlatok megálmodója, melyek ’95 óta még mindig állják a sarat. Litwin nekem sokkal mesésebb, romantikusabb, még ha hideg fémekben gondolkodik is!

Nem vagyok szakmabeli, hogy megítélhetném, sem művészettörténész, hogy analizálhatnám, még kevésbé szakértője munkáinak… én egyszerűen csak szeretem, amit csinál. Tusrajzaiba szerettem bele, abba a sok kacskaringóba, ami klasszikus és modern. Noha iparművészeti alkotásainak tervei ezek, számomra önálló művek, melyek közül már legalább féltucatszor állított ki különböző fórumokon Miskolcon és Budapesten. Húsz éve rendszeres résztvevője a Miskolci Téli Tárlatnak és a Salgótarjáni Rajzművészeti Triennálénak – többek között. Részt vesz a Szabadkai Kisképek Nemzetközi Kiállításán. Munkái szerepeltek az Élet és Irodalomban. Csupán a rajz öröméért is alkot, bibliai és mitológiai témákat belecsempészve a kompozíciókba, melyeket mintha a fémforgácsok ihletnének. 
Nem mintha nem szeretném azokat az utcabútorokat, melyek e rajzokból születtek – az órát a Szemerénél vagy a kandelábereket a nagy emmekkel. Emlékszem, ahogy a nagy égszínkék háttér előtt néztem a művésszel, hol van bennük elrejtve a miskolciság. Szeretem a padokat, különösen azt a „csókváltót” (bár egyszer sem váltottam csókot rajta) és a kapukat, cégéreket, lámpákat, hídkorlátokat, de még a mindennél prózaibb rendeltetéssel bíró hulladékgyűjtőket is a belvárosban. Litwin nemcsak formatervező, hanem fémműves iparművész – legtöbbször saját tervei kivitelezését is maga végzi. Láttam, hogy áll össze egy hatalmas kapu a műhelyében, amely már egy svédországi arborétum bejárata.
Az alkotó több művészeti szerveződés tagja. Említésre érdemes, hogy Jégvirág címmel gyermekrajzpályázatot hirdet néhány éve és a nyertes alkotások színes karácsonyi fényrajzokként díszítik a várost. Fontos, hogy a köztéri iparművészet népszerűsítéséért egy tucat kamarakiállítást szervezett és annak elismertetését szorgalmazza a képzőművészettel egyetemben. És persze vannak méltatott vagy elhallgatott érdemei még bizonyára. De nekem Litwin akkor is csupa tussal, merített papírba mélyesztett kacskaringó, ami kis szerencsével vasban kanyarog tovább a főutcán.
(Cz. Á. – Pro Urbe c. kiadvány)