MiNap Online

Tulipán Gábor – Déryné Színházi Díj (posztumusz)

2011-05-11 11:31

Paprikajancsi-arcúnak nevezte egyik régi barátja Tulipán Gábort. Kaphat-e nagyobb elismerést egy főleg komikus szerepeket megformáló bábszínész, mint azt, hogy a bábos világ egyik emblematikus figurájának humorát lássák belőle sugározni? A közönséggel összekacsintó határtalan jókedvet jelentette ő a Csodamalom Bábszínházban. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálával pedig immár arra figyelmeztet: az örök báb mögött törékeny szívű művész rejtőzik…

Gyerekkorától kezdve természetes volt számára kiállni a nagyérdemű elé: amatőr színjátszóként Szép László, Lengyel Pál rendezéseiben kezdte pályáját. Ezután került 1991-ben az akkor hivatásos társulattá váló Csodamalomhoz, ami haláláig művészi otthona lett, s ahol idővel úgy érezte, nemcsak színészként szeretné közelebb hozni a gyerekeket a bábszínház világához. Rendezőként, művészeti vezetőként, majd 2008-tól igazgatóként vállalkozott a műfaj népszerűsítésére. A hagyományos formák megőrzése mellett fontosnak tartotta, hogy más közegekben, más formákkal is hasson: odafordult az ovikban a legeslegkisebbekhez, de tudott stadionnyi méretekben is gondolkodni az óriásbábokkal, táncosokkal színre vitt Szinva-mese bemutatásával.
Azt vallotta, hogy a bábszínházi csodához illúzió és vidámság kell. Rendezőként viszont jobban vonzódott a komorabb történetekhez. Utolsó munkája az árnyjátéki elemekkel bemutatott A kis gyufaáruslány volt. Állandó munkatársával, Csorba Piroska írónővel úgy döntött, „ünnepi ajándékként” megmenti a haláltól Andersen törékeny hősnőjét. A Mikuláshoz kötődő miskolci előadásban Szent Miklós visszaküldte a kihűlő testbe az égbe szálló lelket. Ám a bábos csak a báb, a rendező csak az előadás felett rendelkezik. Önmagát nem volt képes megmenteni. Tulipán Gábor, a miskolci Csodamalom Bábszínház igazgatója tragikusan fiatalon, 39 évesen távozott közülünk 2011. január 9-én.
(M. G. – Pro Urbe c. kiadvány)