MiNap Online

Papp László – Gálffy Ignác-életműdíj

2011-05-11 11:19

A 89 éves Papp László festő- és grafikusművész életében elválaszthatatlanul összeforr az alkotói munka és a tanítás.

A Diósgyőri Vasas Képzőművész Egyesület tagjaként – mégpedig karizmatikus tagjaként – társai odafigyelnek tanácsaira: odafigyelnek, várják, kérik és megfogadják azokat. Az egyik tag – nyilván mindannyiuk nevében – így fogalmaz: „Mint egy nagy család, olyanok vagyunk a kör összejövetelein, nagy örömökkel, időnként nagy vitákkal, ahol Laci bácsi mintegy családfőként, jóságos, bölcs atyánkként segít bennünket. Tökéletes szellemi frissességben, jó humorral, anekdotázva bűvöli el a társaságot.”
Az bizony jó, ha valakit ennyire szeretnek, tisztelnek. Ki kell érdemelni. A Miskolcon született Papp László kiérdemelte. Életművével, életével.
Ahogy a róla szóló életrajz fogalmaz: szülei gyermeküket féltőn óvták, még azt is megtették, hogy az iskolája közelében vásároltak házat (nagybátyjáékkal közösen). Jó tanuló volt, rajztehetsége és a rajzolás, festészet iránti vonzalma már gyerekkorában nyilvánvaló volt. A Lévay József Református Gimnáziumban Imreh Zsigmond festőművész volt a rajztanára. Két hasonló érdeklődésű iskolatársával, Seres Jánossal és Székács Zoltánnal életre szóló barátságot kötött. Ifjúi önmagát így látja: „Nemzedékem legjobbjai, az Ady, Móricz, Szabó Dezső, Bartók, Kodály, Györffy István hatására kibontakozó népi mozgalom, falukutató írók sodrásában nőttem bele a 40-es évek magyar valóságába…” Rajzolt, festett, olvasott, könyveket terjesztett, és munkás-író találkozók szervezésében vett részt.
Addig-addig igyekezett, hogy elkerülje a katonai behívót, amíg azután csak elérték. Karpaszományos iskolára került, onnan iskolástól Németországba, ahol ’45 májusában esett angol fogságba. Ott megismerkedett néhány pályatársával, akikből – természetesen Papp Lászlóval együtt – képzőművész kört szervezett Szervátiusz Jenő.
Újra Magyarország, Miskolc. A NÉKOSZ keretében nyolc kollégium szervezésében vett részt, fontos alakja a város képzőművészeti élete újjászervezésének. Nagy ugrás: 1952-től vezette a Diósgyőri Vasas Képzőművészeti Kört. Még egy ugrás: az 1956-os forradalomban kifejtett tevékenysége miatt letartóztatták és börtönbe került. Szabadulása után a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikumban tanít, majd a város és a megye gimnáziumainak rajz-szakfelügyelője, nyugdíjba vonulásáig
És persze mindvégig fest, rajzol, művei köz- és magángyűjtemények értékes darabjai. Sok-sok egyéni és csoportos kiállításon vett részt, itthon és külföldön.
Feleségével Miskolcon lakik, egyik fia Pesten reklámgrafikus, a másik itthon környezetvédelmi szakember. Gyakorta eljár a képzőművészeti körbe, és felkeresi társait az évente megrendezett sajóbábonyi táborban. Tudja, hogy várják.
A legújabb, miskolci elismerését indokló felterjesztés így fogalmaz: „…eddigi életművét nem csupán a műtermében, gyűjteményekben, baráti családoknál és közintézményekben fellelhető alkotásai jelentik. Tanító, az emberekért felelősséget érző cselekedetei legalább olyan jelentőségűek, mint a csendes szemlélődésre hívó művei. Pajkos derűvel átszőtt bölcsessége, mindenkit kereső szeretete, tehetséget tisztelő és formáló tanácsai immáron sokakban ott élnek és gyümölcsöznek gazdagon. Papp László személyében olyan kaphatja meg a Gálffy Ignác-életműdíjat, aki életében sokaknak volt tanítója, akinek sorsa és cselekedetei több generációnak jelentett példaképet.”
(Sz. G. – Pro Urbe c. kiadvány)