MiNap Online

A gyermekíró nagypapa

2008-03-30 11:02

Hiller István oktatási és kulturális miniszter március 15-e, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulóján állami kitüntetéseket és művészeti díjakat adott át a Szépművészeti Múzeumban. Az ünnepi alkalomból Fecske Csaba miskolci költő József Attila-díjat vehetett át.

Fecske Csaba honlapunknak így vallott magáról: 1948. március 10-én születtem Szögligeten, ebben a gyönyörű, észak-borsodi kis faluban. Noha tizennégy éves koromtól élek Miskolcon, a városon is megmaradtam szögligetinek. Mikes Kelemenre gondolva szoktam mondani, úgy szeretem már Miskolcot, hogy nem feledhetem Szögligetet. A nevemnél ez áll a lexikonban: költő, publicista. Gyermekíró is vagyok, meg nagyapa is. Gyerekkoromban kezdtem verselni. Azt mondtam édesanyámnak, akkori egyetlen olvasómnak, hogy költő leszek, ha nagy leszek. Megírok naponta három-négy verset, több pénzem lesz, mint a tsz-elnöknek. Ahogy azt Móricka elképzeli… Első versemet, A madárijesztő dala címűt tizennégy éves koromban a Szabad Föld közölte. Eltettem a lapot, sajnos elkallódott, viszont a honorárium feladóvevényét nemrégiben megtaláltam, 98 forintról szól. Ez volt életem első keresménye, roppant büszke voltam rá. Még általános iskolás koromban elküldtem néhány verset a rajongásig szeretett Weöres Sándornak, aki válaszolt is. Dicsérte ügyes rímeimet, a ritmust, szóval biztatott. Illendőségből-e, vagy komolyan, nem tudhatom. Mindenesetre nagyon jólesett. Húsz könyvem jelent meg eddig, legutóbb tavaly a Fricskamaxi, mely humoros írásaimat tartalmazza. Az első a Magvető Kiadónál jelent meg 1978-ban Arcok holdudvara címmel. Nagyjából a fele könyvem szól a gyermekeknek. Az első ilyen 1980-ban jelent meg a Móra Kiadónál 22 000 példányban. Ez a példányszám ma már mesésnek számít. Húsz könyv, két gyermek, öt unoka: eddigi életművem. Könyveim és unokáim száma még bízvást gyarapítható. Remélem, így lesz. Életfilozófiám fő tétele ez a Dobai Pétertől kölcsönzött mondat: Lenni vagy lenni.