MiNap Online

Egy asszonyi sors

2007-04-20 15:47

Becslések szerint csak Amerikában naponta 27 regény jelenik meg. Nem csoda hát, ha nincs időnk mindent elolvasni. Legkevésbé a mázsás nagyregényeket. Lapunk állandó munkatársának: Gyarmati Bélának „A szűzprimadonna” című fájdalmasan szép kisregénye a legkevésbé sem mázsás nagyregény.

Mégis súlya van. Történelmi és irodalmi súlya. Bovaryné, Anna Karenina, Tatjána, Nóra, Nana, Fanny, Kárász Nelli, Pórtelky Magda, Jablonczay Lenke és immár Zsuzsa, a szűzprimadonna sorsa egy valamiben feltétlenül közös: fordulatokban gazdag, katarzisos női, mi több: asszonyi sors. Micsoda címválasztás! Miben feszülhet nagyobb ellentét, mint ennek az összetett szónak két tagjában – így, együtt? Ez lehet első gondolatunk. S mi a második? Persze, az már csak a könyv elolvasása után: nem is olyan nagy a kontraszt, ha a szűz szót az erkölcsileg tiszta kifejezés értelmezésében értjük és használjuk. A mi Zsuzsánk egész életében őrzi, megőrzi tisztaságát. Miközben sorsát gyermeklánykorától haláláig követhetjük, egy történelmi tabló képei is váltakoznak előttünk. A fel-felvillanó képek életkortól függően már vagy ismerősek, vagy újabb és újabb ismereteket nyújtanak számunkra. Keresztmetszeteként mintegy fél évszázadnak, anyáink és nagyanyáink korából. Amikor még (pontosabban már akkor is) őszintén, szívből jött a dal: „Te rongyos élet!” A „keretjáték” helyszíne a kórházi halálos ágy, melyen a végső küzdelmet vívó hősünk emlékezik vissza, számot vetve és bizony leszámolva életével. Rövid életével, melynek fő színterei: a családi otthon, az iskola, a színház, a rádióstúdió, a férj háza; meghatározó személyei: szülei, a mindvégig mellette álló melegszívű anya, a tragikus sorsú vasutas apa, az első és egyben utolsó beteljesületlen szerelem, az idős, segítő pályatárs, a félművelt hebrencs kolléganők, a szélhámos színidirektor, a politikai szélkakas jóval öregebb férj, a csapodár színházi róka, az alkoholista bölcs, vén rádiós, az őszinte orvos. Szerzőnk kipróbált terepen, ismert közegben mozog, mozgatja alakjait. A tér- és idősíkok váltogatása közben nem sérül a cselekmény egysége, vonalvezetése. Ellenkezőleg: a technika, mely egyben módszer is, segíti a megértést, fokozza az olvasáshoz elengedhetetlen kíváncsiságot, generálja minden irodalmi mű jellemzőjét, a feszültséget. Stílusa a szerző alapstílusa: manipuláció nélküli, modorosságtól, hatásvadászattól, álmodernségtől mentes, világos, közérthető beszéd. Drámai elemekkel, s a szokásos humorral, anekdotákkal is fűszerezve. Precízen, pontosan, hatásosan. Alakjai jól megrajzolt karakterek. Még a mellékszereplők sem elnagyoltak, mindegyikük jelleme – közvetetten – a főhős jellemének gazdagítását szolgálja. Típusok jelennek meg előttünk, azon sem csodálkoznék, ha többen magukra ismernének azok közül, akikkel szerzőnk egy színházban, egy stúdióban, egy redakcióban dolgozott vagy csak egy levegőt szívott ideig-óráig. Egy ültő helyben, egyszerre elolvasható a mű. Képei plasztikusak. Mintha filmnovellát írt volna a szerző, a képek filmként peregnek előttünk. Talán érdemes lenne… Jó szívvel ajánlom A szűzprimadonnát minden kedves olvasó szíves figyelmébe. Lélekemelő élményben lesz részük. Mellékhatás és kockázat: felkeltheti igényüket hasonló művek iránt, szerzőnket pedig újabb mű megírására serkentheti. Úgy legyen.
(nils)