MiNap Online

Miskolci pedagógusok az oktatásról

2008-02-01 16:30

A Magyar Kultúra Napján az oktatási miniszter két miskolci pedagógus - Fodorné Kiss Judit és Seregh János - munkáját is Arany Katedra Emlékplakettel jutalmazta. Az elismerés azoknak az óvodai, általános iskolai, szakiskolai és középiskolai oktatási-nevelési intézményekben dolgozó pedagógusoknak adományozható, akik hosszú időn át kiemelkedő munkát végeztek a gyermekek oktatása-nevelése érdekében. Fodorné Kiss Judit (fotónkon) 1975-ben végzett a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán, azóta gyakorlatilag megszakítás nélkül oktat ugyanabban az intézményben Miskolcon: a mai II. Rákóczi Ferenc Általános és Magyar- Német Két Tanítási Nyelvű Iskolában, kémiát és matematikát. Mint mondja, soha nem bánta meg, hogy ezt a pályát választotta, bár egyre nagyobbak a kihívások, nehezebbek a körülmények.  

A gazdasági-társadalmi változások az oktatást is érintették, mások a gyerekek is, mint pl. húsz évvel ezelőtt. - A jók most nagyon jók, a rosszak pedig nagyon rosszak, a középszerűek eltűnni látszanak - foglalta össze röviden Kiss Judit a véleményét, azt is elmondva: megítélése szerint helytelen, és sem a pedagógusok, sem a jobb képességű gyerekek dolgát nem könnyíti meg, hogy a jelenlegi oktatási rendszert teljes egészében a gyengébbek felzárkóztatásához akarják igazítani. A pedagógus szerint ma nagyon sok iskolásnál hiányzik az az odafigyelő, gondoskodó családi háttér, amely pedig elengedhetetlenül szükséges lenne a gyermek szükséges fejlődéséhez. A szülők nagyon sok  mindent rá szeretnének bízni a tanintézményekre, emellett központilag egyre jobban háttérbe szorulnak a hagyományos alaptantárgyak, a gyerekek sok esetben még a szó klasszikus értelmében vett alapműveltséggel sem rendelkeznek. Mindezek következtében fokozott felelősség hárul az iskolára, a pedagógusokra, s mindez olyan körülmények között, amikor a hagyományos tanár-diák viszony is átértékelődött. Sokkal nehezebb, és egészen más képességeket igényel fegyelmet tartani, mint régen, nem egyszer pedig a szülőkkel is meggyűlik a baja a tanároknak. - Nagyon sok türelemre van szüksége annak, aki ma ezt a pályát választja - hangsúlyozta Kiss Judit. - Szeretnie kell a gyerekeket, s mindig át kell éreznie ennek a hivatásnak a szépségét, felelősségét. Még akkor is, ha ennek a "visszaigazolása" nem mindig jön azonnal, vagy úgy, ahogyan szeretné.
Seregh János (fotónkon) zenetanár, karnagy 1937-ben született Mezőkövesden, 1954-57 között Miskolcon végzett zeneművészeti tanulmányokat, 1962-ben szerzett diplomát a Zeneakadémián. Ezt követően visszahívták Miskolcra, napjainkig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola oktatója, 1966-78 között az intézmény igazgatója volt. A zeneművészeti szakközépiskola szakmai célkitűzései ekkor, a '60-as évek közepén országos, központi elképzelés alapján sokban változtak, a közismereti képzés is az intézmény hatáskörébe került. - A középfokú zenészképzés olyan szakmai állomás lett, ahol a megszerzett tudásnak biztosítania kellett a szakirányú tovább tanulás lehetőségét. S a megnövekedett szakmai igényeknek megfelelő oktatási folyamathoz alkalmazkodva kellett kialakítani, működtetni az iskolán belül a közismereti képzést, mindez akkoriban komoly kihívást jelentett - emlékezik vissza Seregh János. Az ő nevéhez fűződik a Miskolci Egyetem Zeneművészeti Intézetében a fúvós-karnagyképzés meghonosítása, a blockfőte- és a népzene oktatás hangsúlyossá tétele. - A fiatalok nagyon sokszor nem tudnak magyarul gondolkodni, magyarul beszélni - mondja ez utóbbival kapcsolatban. - A népzene ritmikája, hangulata, mítosza és gondolatvilága vzetheti vissza őket azokhoz a gyökerekhez, amelyre később építeni lehet. A zenepedagógus arról is szól: az évtizedek során egyre jobban változott a hallgatók összetétele is, hosszú időre eltűnt az a fajta polgári háttér, neveltetés, amely egyfajta ízlésvilágot is tükrözött. - Manapság sokféle inger éri a fiatalokat. Bátran ki kell mondani, hogy - amiként a művészet más területein is jelen van a giccs, úgy zenei szemét is létezik - hangoztatta Seregh János. - Ebben nem szabad megalkudni, a zeneművészeti képzésenek olyan iránymutatónak kell lennie, amely - a zenei tudáson túl - ízlésben, magatartásban is visszatükröződik.