MiNap Online

Új igazgató a Miskolci Galériában

2008-01-23 14:23

Bán András (fotónkon) az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem matematika–művészettörténet szakán szerzett diplomát, 1975-ben. Élete első szakaszában, egyetemi tanulmányai után 15 éven át műkritikusi tevékenységet tartja a legjelentősebbnek. A pécsi, szegedi, debreceni egyetemeken, majd - 1993-tól - a Miskolci Egyetem Kulturális és  Vizuális Antropológia Intézetében tanít. Érdeklődése ekkor az élő, aktuális művészetek felé, majd a fotózás, a képi világ kifejeződései, mondanivalója felé fordul. 1973 óta publikál kritikákat, tanulmányokat, könyveket és rendez kiállításokat a kortárs képző- és fotóművészet témakörében.

Elsősorban az avantgárd törekvésekkel foglalkozik. Képszerkesztő 1974–90 között az Élet és Irodalom, 1977–90 között a Látóhatár, 1991-től 2002-ig a Magyar Lettre Internationale szerkesztőségében. Volt a Sárospataki Képtár vezetője, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának elnökhelyettese, 1981–82-ben a Fényképészeti Lapok társszerkesztője. A Magyar Nemzet műkritikusa, hét éven át a Művelődéskutató Intézet vizuális antropológiai kutatásának egyik vezetője. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, 2006-ban Németh Lajos-díjjal tüntették ki.
A Miskolci Galéria igazgatói posztja elsősorban a sokrétű kihívás miatt volt számára vonzó. - Miskolc egy európai középváros, azonban nem rendelkezik európai műgyűjteménnyel. Újra kell fogalmaznia identitását, a Miskolci Galériát pedig egy olyan városi múzeummá kell alakítani, amely lokális szellemi műhely is - nyilatkozta lapunknak, amikor bemutatkozásra, terveinek összegzésére kértük. Bán András beszélgetésünkkor vázolta azt a folyamatot - az úgynevezett kulturális alapú városépítést - amely napjainkban a városban zajlik, s utalt arra a fontos szerepre is, amelyet ebben a helyi művészeti, kulturális intézmények betöltenek. Mint fogalmazott, Miskolcot - identitás-keresésében - talán kicsit kevésbé „támogatja meg a történelem”, mint néhány hasonló helyzetben lévő nagyvárost. A nehézipari múlt évtizedei után a településnek nem csupán gazdaságilag, társadalmilag, hanem kulturálisan is újra kellett - kell - fogalmaznia magát. Ugyanakkor egész Európában annak lehetünk tanúi, hogy változik a múzeumi szerkezet s egyre inkább a helyi, városi intézmények kerülnek előtérbe. Bán András egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a Miskolci Galéria is ilyen lokális múzeummá alakuljon. Egy olyan „barátságos” múzeummá, amely egyúttal kisugárzó szellemi műhely is, ahol beszélgetni lehet a történelemmel, s amely újfajta közösségi kapcsolatokat teremt. Az igazgató a debreceni MODEM-et említette, amely már elindult ezen az úton, példája azonban Miskolc számára nem mindenben követhető. - A Da Vinci kiállítással egyszer nagyon sok embert be tudtak vinni - de mi van az év többi napján? - tette fel a kérdést Bán András, aki szerint olyan kiállításokat, rendezvényeket kell szervezni, meghonosítani, amelyek folyamatosan ébren tartják a közönség érdeklődését. Gyarapítani kell a Galéria gyűjteményét: a helyi, illetve ide kapcsolódó művészek alkotásai mellett dokumentumokkal, publikációkkal és más olyan anyagokkal, amelyek a miskolci identitással foglalkoznak, ezt erősíthetik. Ezeket a gyűjteményeket, a város értékeit pedig nem csupán helyben, hanem szélesebb körben - akár vándorkiállításokon - is meg fogják mutatni, kül- és belföldön egyaránt.
A jelen, és a közeljövő rendezvényei közül az igazgató Fejér Ernő, Kavecsányszky Gyula és Urbán Tibor tárlatait emelte ki, valamint az új alapokra helyezett, kiszélesített Grafikai Triennálét, melyet júniusban rendez a Galéria.