MiNap Online

Vb-történelem – 1954 Svájc - videóval!

2010-05-31 12:56

A Svájcban ötödik alkalommal megrendezett világbajnokságon a magyar válogatott másodszor jutott be a nemzetközi döntőbe. A hazai labdarúgás történelmének egyik legkiemelkedőbb teljesítményeként és „vereségeként” tartják számon 1954. július 4-ét.

A magyar labdarúgó-válogatott azzal a nem titkolt céllal érkezett meg a svájci labdarúgó világbajnokságra, hogy elhozza onnan a győztesnek kijáró világbajnoki címet, és az akkor még meglévő Rimet kupát. A korszak legkiválóbb, legendás nemzeti 11-ének számító csapatot mind a mai napig az aranycsapatként tartják számon.
Az 1954-es labdarúgó-világbajnokságot újfent Európában, Svájcban rendezték meg. A torna egyszerű lebonyolítása érdekében négy darab 4-tagú csoportokba osztották be a 16 döntőbe jutott csapatokat. A magyarok NSZK-val, Törökországgal, és Dél-Koreával kerültek egy négyesbe. A torna és csoport abszolút favoritjának a magyar csapat számított, meglepő módon, hiszen a címvédő Uruguayt sem tartották annyira erősnek, mint az aranycsapatot.



A csoportban elsőként Dél-Koreával mérkőztünk, aminek érdekessége: az ázsiai gárda csak hírből hallott a magyarokról és bizakodva kezdtek neki a találkozónak. A teljes mezőnyfölényben játszó csapat a szünetre már 4–0-ás vezetésre tett szert, ezzel összetörve a dél-koreai játékosok reményeit. A mérkőzés lefújása után 9–0 lett a végeredmény.

A második találkozót az NSZK-val játszottuk, a bázeli stadionban 40 000 német szurkoló előtt. A nyugatnémet válogatott korántsem a legjobb játékosaival állt ki a mérkőzésre, ami a későbbiekben meg is hozta gyümölcsét a döntőben. A találkozót persze 8-3 arányban könyvelhettük el. A győzelem szépségfoltja, hogy Liebrich teljesen ráállt Puskásra és 3-4 durva belépő után annyira szétrúgta a klasszis lábát, hogy a következő két mérkőzésen nem tudott pályára lépni. A dolog érdekessége: akkoriban még nem volt cserelehetőség, így emberhátrányban futbalozott a magyar válogatott a második félidőben.

A negyeddöntőben az előző vb házigazdája és ezüstérmese, Brazília ellen készülhettünk. Az összecsapás történelmi szempontból is fontos, hiszen a két ország először találkozott egymással a pályán. Puskás helyére Tóth II. József állt be, így a csapat sztárja a kispadról nézhette végig a történelmi mérkőzést. A mieink tíz perc után már 2-0-ra vezettek. A félidő közepére szépíteni tudott a dél-amerikai csapat. A harmadik gólunkat Lantos 11-esből szerezte meg, mivel Santos kezelt a 16-oson belül. A találkozó kezdett eldurvulni: a 65. percben Santos belerúgott Bozsikba és összeverekedtek. A bíró mindkettőjüknek piros lapot adott. A találkozót 4-2-nél le kellett fújni, mert a szurkolók berohantak a pályára. A rendezvényen elszabadult a pokol, a brazil játékosok a folyosón várták a mieinket, ahol Tóth Mihályt leütötték, valamint Czibornak is nekimentek. Az eset abból a szempontból is sajnálatos, hogy a csapat szinte minden tagja megsérült valamilyen formában.

A válogatott így szó szerint beverekedte magát a döntőbe, ahol mai napig tisztázatlan körülmények között mindenki meglepetésére alulmaradtak.
A találkozó napján az eső elkezdett esni, majd mire a csapat kiért a berni stadionba, már zuhogott. A német válogatott busza a bejáratig mehetett, míg a magyaroknak végig kellett verekedniük magukat a szurkolókon és még a rendőrök se akarták beengedni a csapatot. A pálya talaja felázott, sáros, csúszós volt. A kezdeti gondok után a magyarok a pályán fergeteges játékba kezdtek. Az első tíz percben már két gól volt az előnyünk, de a mérkőzés 20. percében a németek kiegyenlítettek. A második félidőben nem ment be a labda a nagyobbnál nagyobb helyzetekben. A meccs hajrájában Bozsiktól erőszakosan vették el a játékszert, ahol ismételten nem fújt a bíró, mint ahogyan a góloknál elkövetett szabálytalanságoknál sem. A kivágott labdát Lantos Rahn elé fejelte, aki meg se állt a kapunkig és a következő gólig: 2-3. Pár percel később Puskás találatával egyenlítettünk, amit a bíró megadott, de a partjelző lest ítélt. Később kiderült, téves volt az ítélet. A világbajnoki trófea és a két éves veretlenség a döntőn elúszott. Mai napig vitatott, hogy mi lehet az oka, és miért nem vette észre a bíró a szabálytalanságokat.
A világbajnokság gólkirálya Kocsis Sándor lett 11 góllal. Érdekességnek számít: ezen a vb-n viseltek a játékosok a mezükön első alkalommal számot.

Vajtó László

A döntő Grosics elbeszélésében, korabeli meccsösszefoglalóval: