MiNap Online

Szemléletváltás a szívgyógyászatban

2010-05-20 09:30

Május 15-én, idén első alkalommal rendezte meg a Magyar Kardiológusok Társasága a Szívelégtelenség Napot. A témáról a megyei kórház kardiológus főorvosát, dr. Csapó Kálmánt kérdeztük.

A hazánkban is meglehetősen sok embert érintő betegséget eddig elhanyagolta a társadalom, ezért a magyar kardiológusok úgy érezték, hogy csatlakoznak az Európai Kardiológus Társaság nemzetközi szintű kezdeményezéséhez, és elsőként tesznek a szívelégtelenségben szenvedők egészségéért.

– Mikor beszélünk szívelégtelenségről, milyen formái ismertek, ill. mely korosztályt érinti elsősorban?
– A szívelégtelenség a szív működésének olyan zavara, melynek következtében a vérkeringés nem tudja biztosítani a szervek és szövetek számára a mindenkori igényeknek megfelelő oxigént és tápanyagot. A kialakulás körülményeit illetően megkülönböztetünk heveny és krónikus formát. A kórfolyamat kialakulhat a szívizom szisztolés (összehúzódásos), ill. diasztolés (elernyedéses) funkciózavara következtében, a legtöbb esetben azonban mindkét működési zavar igazolható. Attól függően, hogy a klinikai képet a tüdőpangás, vagy a nagyvérköri pangás jelei dominálják, beszélünk bal, ill. jobb szívfél elégtelenségről.

Leginkább az idősebb, nyugdíjas korba lépő korcsoportnál jelentkeznek az organikus szívelégtelenség súlyosabb tünetei, az életkor előrehaladtával természetesen nő a rizikófaktor, az előfordulás gyakorisága. Az európai uniós adatok alapján a felnőtt lakosság mintegy 3%-a szenved szívelégtelenségben, azonban a 65 év fölöttiek körében a betegség megjelenése elérheti akár a 10%-ot is. Az elmúlt 15 év terápiás sikerei ellenére a betegség progresszív és magas halálozású. A diagnózis felállítását követő 4 éven belül a betegek közel 50%-a meghal, ugyanakkor a legsúlyosabb állapotú betegek fele pedig nem éri meg az egy évet sem. 

– Mik a szívelégtelenséghez vezető okok? 
– A szívizom működését rontó megbetegedések közé tartozik a magas vérnyomás, a koszorúér-betegségek, a billentyűbetegségek, a szívburokbetegségek, ismeretlen eredetű, ill. toxicus szívizombetegségek, vérszegénység, ill. pajzsmirigy-túltengés. A gyakoriság szempontjából az ischaemias szívizombetegség és a magas vérnyomás okozza leggyakrabban e klinikai kórképet. A szívelégtelenséghez vezető folyamatok nagy része tartósan fennáll és fokozatosan alakul ki. E kórkép tekintetében 4 stádiumot különíthetünk el:

1. A szívelégtelenség kockázata nagy, de organikus szívbetegség és ennek tünetei nem észlelhetők.
2. Az organikus szívbetegség jelei észlelhetők a panaszok nélkül.
3. Az organikus szívbetegség tünetei észlelhetők.
4. Speciális beavatkozást igénylő, gyógyszeres terápiára már nem reagáló szívelégtelenség.



– Milyen tünetek esetén kell orvoshoz fordulni és hogyan tudjuk diagnosztizálni e kórképet?
– Leggyakoribb panasz a légszomj, mely eleinte csak terhelésre jelentkezik, majd a későbbiek során éjszakai rohamokban jelentkező és felülésre csökkenő nyugalmi nehézlégzés alakul ki. Sokkal enyhébb és gyakran figyelmen kívül hagyott tünet a krónikus száraz köhögés. Az éjszakai vizelet mennyiségének megnövekedése gyakori, de nem specifikus jel. Nagyon gyakran fáradékonyságról panaszkodnak a betegek, nem bírják a fizikai terhelést, e tünetek gyengén korrelálnak a kardiális funkciózavarral. Jobb kamra elégtelenség esetén májpangás, jobb bordaív alatti fájdalom és bokavizenyő alakulhat ki.
Funkcionális besorolás alapján is 4 csoport különíthető el:
1. tünetmentes
2. nagyobb terhelésre jelentkező tünet
3. kis terhelésre jelentkező tünet
4. nyugalomban is jelentkező panaszok. 
E klinikai szindróma legjobb objektív megítélése echocardiographia elvégzésével lehetséges. Alapvizsgálatok közé tartozik még az EKG, mellkas rtg., és egyéb képalkotó módszerek: izotóp, MRI, szívkatéteres vizsgálat.

– Milyen pilléreken nyugszik e kórkép kezelése?
– A kezelésnek négy fő eleme van:
1. megelőzés: életmódbeli változások, nem specifikus kezelések közé tartozik a napi sóbevitel korlátozása, a napi folyadék bevitel a 2 l-t ne haladja meg, rendszeres, mérsékelt fizikai aktivitás, dohányzás mellőzése, abbahagyása.

2. gyógyszeres kezelés: az angiotensin-receptor gátlók és a béta-receptor blokkolók bizonyítottan javítják az életkilátásokat, a korábban alkalmazott vízhajtók és digitalis szívizomerősítő gyógyszerek a tünetek befolyásolása szempontjából bírnak elsősorban jelentőséggel.

3. Az optimális gyógyszeres kezeléssel nem befolyásolható esetekben a jobb és a bal kamrában történő pacemaker kezelés jelentősen javíthatja a szív teljesítményét akkor, ha kamrán belüli vezetési zavar áll fenn és a két kamra koordinálatlanul működik. Az aszinkron működés mind szisztolés, mind diasztolés működési zavart idézhet elő.
4. A fent említett kezelési módokkal nem befolyásolható szívelégtelenség esetén szívsebészeti beavatkozások válhatnak indokolttá: életképes szívizom esetén szívkoszorúér áthidalási műtét, cardiomyoplastica, műszív beültetése, szívtranszplantatio, melynek 5 éves túlélése a 70%-ot is eléri.

A keringési elégtelenség etiológiájának megállapítása az adequat kezelés beállítása, az invazív diagnosztika indikációjának eldöntése végett javasolt a szívelégtelenség esetén első alkalommal a beteget kardiológiai osztályon kivizsgálni és kezelni. A kórlefolyás későbbi fázisában is kívánatos a kezelőorvos és a kardiológus szoros együttműködése.
Búzafalvi Tamás