MiNap Online

Sólyom: " '56 miatt jó magyarnak lenni"

2009-10-23 15:07

A világ még ma is '56 miatt becsüli a magyar nevet - mondta Sólyom László köztársasági elnök a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, az 1956. október 22-i műegyetemi forradalmi diákgyűlés 53. évfordulóján. Beszédében az államfő kiemelte: az '56-hoz való hűség azt jelenti, hogy nem engedjük összemosni a szabad Magyarországot az 1989 előtti rendszerrel.

"Nem véletlenül szólítottam meg külön az ötvenhatosokat és a fiatalokat. Itt van a nemzedékváltás ideje. Hadd lássuk meg végre, szeretnénk látni még, mi lesz az örökséggel. Mit tud kezdeni ötvenhattal az ifjúság? Nem aggódom, hogy kiderülhet: keveset tudnak mondani. De érezzék meg legalább, immár rajtuk van történelmünk, nemzeti emlékezetünk ébrentartásának és továbbépítésének terhe. Ne vállalják fel, amit közhelynek éreznek! De legalább gondoljanak bele, hogy hozzájuk hasonló, náluk semmivel sem érettebb fiatal emberek életfontosságú döntéseket hoztak az ország, és szó szerint saját életük szempontjából is - ott van a halottak emléktáblája a falon! Ne a mi, hanem saját kérdéseiket tegyék fel! A Műegyetem aulája a magyar történelem szent helye - mindig lesz, aki bemutatja itt az áldozatot. Hogy hányan, és hogyan, az pedig az adott korra lesz jellemző." - emelte ki beszédében az államfő.

"Mert igaz, hogy Magyarország független és szabad, és vannak szabadságjogaink. De itt nem állhatunk meg. A lényeg ugyanis az, hogy mind az ötvenhatos forradalom, mind a rendszerváltás 1989/90-ben lényegüket tekintve abszolút tagadása voltak az állampárti kommunista vagy szocialista rendszernek. Mindkettő túllépett a reformkommunista törekvéseken, amelyek nem akartak forradalmi törést, lényegi leszámolást a szocialista rendszerrel, hanem annak keretén belül akartak több szabadságot biztosítani. Nagy Imre nagysága éppen abban állt, hogy felismerte és vállalta azt a történelmi szerepet, amelyet a forradalmi magyar nép neki szánt - hogy kilépett ebből a körből. S inkább meghalt, de nem lépett vissza. Emiatt az abszolút törésvonal miatt nincs folytonosság '56 és a Kádár-rezsim között, és nincs folytonosság Kádár és az új demokratikus jogállam között."

Sólyom László beszédében kiemelte, hogy a kommunizmus áldozataira emlékezve is állandóan hangsúlyozni kellett, hogy Recsk, Ebes, Csolnok és a többi tábor az egyértelműség helyei: nem tűrik a hazugságot. "Itt a jogtalanság jogtalanság, a rabság rabság és a halál halál volt. Ezek az emlékezések, éppen úgy, mint '56, az igazságnak arra az oldalára figyelmeztetnek, hogy a múlthoz való viszonyunkban mindig a teljes rendszert lássuk magunk előtt. Milyen világ volt az, milyen rendszer, amelyben mindez megtörténhetett; amely ellen 1956-ban a magyar nemzet egységesen felkelt! S milyen volt a folytatás a kivégzésekkel, majd a cinikussá tett, III/III-mal ellenőrzött társadalommal! És ha sokan hiányolják 1989/90-ból a nagy forradalmi élményt - akkor gondoljanak arra, hogy mi a vidám barakkban nem nyílt és durva elnyomásban éltünk, hanem hazugságban. Hadd hivatkozzam azoknak az élményeire, akik a forradalom hevét és lelkét vitték magukkal a börtönbe - és kiszabadulva egy egészen más országot találtak, amelyben, úgy érezték, nekik már nincs helyük" - mondta ünnepi beszédében a köztársasági elnök.

"A megtorlás során nemcsak embereket akasztottak fel, vagy géppuskáztak le számolatlanul, hanem '56 legnagyobb ajándékát, a szolidaritást is megölték. Azonban remélem, hogy a jövő idő, a fiatalok ötvenhatja majd az örömben és lelkesedésben talál gyökeret. Kétszer is találkoztam Erdélyben ötvenhatosokkal, tavaly együtt ünnepeltük október 23-át. Ott kizárólag áldozatok voltak, kivégzettek és évtizedes börtönt szenvedők. Mégis mindenhol büszkeség és öröm hatotta át a megemlékezéseket. Ők érzik, hogy '56 miatt jó magyarnak lenni. Mint ahogy a világ még ma is '56 miatt becsüli a magyar nevet - tette hozzá Sólyom László.