MiNap Online

A „kulcsosok” utódai

2007-08-01 11:02

A múlt század '60-as, '70-es éveiben a nyári vakáció alatt a házgyári lakótelepek környékén megszokottá vált a nyakukba akasztott lakáskulcscsal, csapatostól kóborló gyerekek látványa. A rendszerváltozást követően, a társadalom átalakulásával a városi élet is megváltozott, a lakótelepeken – például az Avason – ma már főleg szociális, anyagi okokból jelent nehézséget a családok számára, hogy hasznos időtöltéseket, kirándulásokat szervezzenek gyerekeiknek a szabad hónapokra. Sőt, nemegyszer még a napközbeni, rendszeres étkeztetés is akadályokba ütközik.

Maszatos kisgyerek lézeng az avasi városközpontban, az egyik szupermarket előtt. Néha megtörli a kezét kopott melegítőjében, majd sajátos mosollyal lép oda egy-egy találomra kiválasztott vásárlóhoz. Koldul. A járókelők többsége közömbösen megy el mellette, egy nagyothalló öreg néni megtorpan, s lehajolva tudakolja, mit akar. - Tesséééék adnii... lép közelebb a kisgyerek behízelgően. A néni értetlenül néz, mire folytatja: - Éhes vagyoooook... Teljesen meggyőző, őszinte a tekintete. A néni elővesz egy zsemlét a táskájából, de a kisgyerek nem nyúl érte. Az utca túloldalára pillant, ahol egy padon ülve négytagú csoport – három férfi és egy asszony – figyeli a jelenetet. – Pénzt nem tetszik tudni adni...? – kérdi jóval kevésbé meggyőzően. – Egy jó nagy rúgás kell a hátsójukba, nem pénz! – áll meg mellettük egy középkorú úr felháborodva. – Itt eszi őket a fene mindenfelé, szedik össze a pénzt, a szüleik meg elisszák!
Többen megállnak a szóváltásra, a kisgyerek közben rutinosan felszívódik, eltűnnek valamerre az út túloldalán várakozó csoporttal.

Barczi András és Pázsit Petra, az Iránytű Avasi Szociális Szolgálat munkatársai nap mint nap találkoznak ilyen, és hasonló jelenetekkel. Ők azok a családsegítők, akik a városrész utcáit járva figyelik a veszélyeztetett, kóborló gyerekeket, s ha ilyet látnak, intézkednek, segítenek. Beszélgetésünk közben szóba kerül, hogy a múlt század '60-as, '70-es éveitől kezdve külön szociológiai fogalommá váltak Magyarországon az úgynevezett „kulcsos gyerekek”. Egyre többen költöztek a nagyvárosokba, szétszakadtak a többgenerációs nagycsaládok, munkába álltak a nők. Nem volt, aki vigyázzon a gyerekekre napközben, a nyári vakáció alatt, ezért a házgyári lakótelepek környékén megszokottá vált a nyakukba akasztott lakáskulcscsal, csapatostól kóborló kicsik és suhancok látványa. A rendszerváltozást követően, a társadalom átalakulásával a városi élet is megváltozott – a probléma azonban maradt, csak más értelmezést nyert. A lakótelepeken – például az Avason – ma már főleg szociális, anyagi okokból jelent nehézséget a családok számára, hogy hasznos időtöltéseket, kirándulásokat szervezzenek gyerekeiknek a szabad hónapokra. Sőt, nemegyszer még a napközbeni, rendszeres étkeztetés is akadályokba ütközik, egyre több kolduló, kukázó, „lejmoló” gyereket látni.
Barczi András nem tud számszerű adatot mondani, hány főre tehető az Avason az ilyen szempontból veszélyeztetett gyerekek száma. Tapasztalataik szerint a városrész közterein csellengő, kolduló, kukázó tizenévesek meghatározó része nem helyi illetékességű, a városkörnyékről szivárognak be nyaranta. Az avasi „kulcsosok” ugyanakkor társaikkal inkább a belvárosi plazák, terek környékén próbálják eltölteni az időt, ahol erre több lehetőség adódik.
A két fiatal családsegítő láthatóan lelkesen és odaadással végzi feladatát. Mint mondják, minden egyes gyermek külön sikerélményt jelent, akin az ő közreműködésükkel segíteni tudnak – azt sem titkolják azonban, hogy ez nem mindig könnyű. Vannak családok, amelyek egyáltalán nem veszik jó néven, ha „beleavatkoznak” az életükbe, pláne, ha ezt a gyerekeiken keresztül teszik. 
 
Az Iránytű Avasi Szociális Szolgálat évről évre, egyre komolyabb erőfeszítéseket tesz a probléma kezelésére. Ezt már Rézműves Gabriella igazgató mondja, aki szerint szerint 2005. július 1-jétől négy új szolgáltatást vezettek be intézményüknél: utcai és lakótelepi, valamint kórházi szociális munkával, kapcsolattartási szolgálattal, készenléti ügyelettel védik, képviselik a gyermekek érdekeit, segítik a nehéz helyzetbe került családokat. Figyelemmel kísérik a lakótelepen kóborló gyerekeket, megvizsgálják az esetleges veszélyeztetettség szintjét, s szakemberek döntenek róla, milyen segítség lehet a leghatékonyabb. Szabadidős, prevenciós programokat, kirándulásokat szerveztek-szerveznek számukra – napközis, illetve környezetvédelmi táborokat, kirándulásokat – július 16-tól augusztus 17-ig pedig minisztériumi támogatással 100 rászoruló gyermek számára biztosítanak napi egyszeri meleg étkezést. További 250 gyermeknek hideg élelmet adnak. Nyári napközijükben, miskolctapolcai, keszthelyi, tokaji táboraikban összesen 171 gyermeknek tudnak üdülési lehetőséget, napi elfoglaltságot nyújtani.

Fodor Zoltán települési képviselő ugyancsak szívügyének tekinti, hogy az Avasról eltűnjenek az éhesen, céltalanul kóborló gyerekek. Kirándulási lehetőségeket szervez a számukra, komoly összegekkel támogatja az Iránytű ilyen irányú kezdeményezéseit, uniós szabványoknak megfelelő, bekerített játszóteret hozott létre, s rendbehozatta az avasi sportpályát is. – Inkább itt mozogjanak, sportoljanak, játszanak a fiatalok – addig sem csavarognak az aluljárókban – mondja a képviselő, miközben az ételosztást figyeljük az Iránytű Klapka utcai kirendeltségén. Hosszú a sor, sok az apró gyerek, különbözőek a sorsok. Szomszéd Jánosnét két csöppség várja otthon az ételhordóval – nem éheznek, megvan ami kell, de helye van minden fillérnek, jól jön a segítség. Egy hosszúhajú fiatalasszony kezével takarja gyermekei arcát a fényképezés elől, nem szívesen nyilatkozik, végül csak elmondja: férje harmadik éve nem kap munkát, máról a holnapra élnek, szinte csak itt jutnak meleg ételhez.
Fodor Zoltánnal próbáljuk összegezni a hallottakat, s levonni valamiféle tanulságot. A képviselő szemlátomást járatos az „avasi” sorsokban, nem egy sorbanálló személyes ismerőse. Mint mondja, a kóborló gyerekek ügye nagyon szerteágazó, s a problémának csupán egy – bár kétségtelenül fontos – részére jelent megoldást, ha legalább az étkeztetésben segíteni próbál az önkormányzat. Manapság már nincsenek terek, grundok, ahol a gyerekek igazán szabadon mozoghatnak, nem tudják kiélni az alapvető ösztöneiket, ezért sok fölösleges energiájuk marad – amit aztán hol így, hol úgy vezetnek le. Kihalóban vannak a családi kirándulások, mert a szabadságot és a pihenőnapot is sokan munkával töltik, ha tudják. A közös élmény viszont nagyon fontos volna a gyerekek egészséges lelki fejlődése szempontjából. – Ezért szervezzük ezeket a kirándulásokat, és ezért támogatom én is minden eszközzel a gyerekeknek szóló közösségi programokat – hangsúlyozza Fodor Zoltán, azt is kiemelve: régi hiányosság az Avason egy igazi közösségi ház, ahová bármikor bemehetnének a gyerekek, s igazi közösségi terek, színvonalas programok várnák őket. Ezért kezdeményezték avasi képviselőtársaival egy ilyen létesítmény létrehozását. Elképzelésüket támogatta az önkormányzat, pályázati pénzt is sikerült szerezni, jelenleg az alapozási munkák folynak. Az új avasi Közösségi Ház átadását 2008-ban tervezik az Avasi Gimnázium mellett.