MiNap Online

A nemzetközi nőnap tulajdonképpen munkásmozgalmi eredetű ünnep. 1857. március 8-án emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin. Az első nemzetközi nőnapot 1911. március 19-én tartották Dániában, Németországban, Ausztriában és Svájcban. Magyarországon a Rákosi korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, mára azonban elvesztette a munkásmozgalmi hangulatát - maradt a virág-ajándékozás. De mire jutottunk mostanáig a nők kiemelt megünneplésével?

Megbecsüljük-e a nőket mi férfiak ugyanúgy, mint önmagunkat? A statisztikák ismertek és ezek azt mutatják, hogy a nők alulreprezentáltak a politikában, a gazdasági vezető állásokban, mindenütt rosszabbul fizetik őket, mint a férfiakat, miközben többet dolgoznak - és most a családon belüli erőszakról ne essen szó.
Érdekes, hogy azt adott esetben készséggel elismerjük, hogy a nők munkabírása nagyobb, mint a miénk, de amikor pozitív diszkriminációról, vagy kvótáról van szó, akkor elfordítjuk a fejünket. A nők hátrányos helyzete pedig, az erőre, hatalomra épülő társadalmunkban, magától, még nagyon sokáig nem fog megváltozni.
Pedig az igazat megvallva az erő, a hatalom akarásán kívül minden a nők mellett szól. Ők hordják ki és adják az életet, ők nevelik fel a gyermekeket, ők teremtik meg és tartják rendben az otthonunkat, ők főznek és adnak enni a családnak, dolgoznak otthon és a munkahelyen, két, sokszor három műszakban, és e közben van erejük még azzal is törődni, hogy tetsszenek nekünk, jó kedvre derítsenek bennünket.

Az év minden napján megérdemlik a köszönetet és a nagy csokor virágot, és arra bíztatom férfi társaimat, hogy amilyen gyakran csak lehet, tegyük is ezt meg. Március 8-án pedig kitüntetett figyelemmel köszöntsük őket. A napot úgyis ők fogják mosolyukkal megszépíteni.