MiNap Online

Az elmúlt napokban a politika iránt nem túlságosan érdeklődő miskolci átlagpolgár számára is világossá válhatott, hogy most már valóban elkezdődött az április 6-i választások kampánya. Elég volt ehhez akár csak futólag elolvasnia az ellenzék megszólalásainak az írott és elektronikus sajtóban megjelenő szövegeit. Az ellenzék Miskolcon is elővette a nehézágyúkat, és mindenre tüzel, ami a kormányoldallal kapcsolatba hozható. Ez nyilván rendben is van, az lenne a furcsa, ha nem ezt tennék, és ha ezért a másik oldalon valaki fölháborodik, az még nem biztos, hogy megértette a többpárti demokrácia lényegét. Az azonban nem mindegy, hogy a támadások milyen logikát követnek és az sem, hogy mi a tartalmuk.

Néhány nappal ez előtt a Digitális Közösség Program került a szocialisták figyelmének a középpontjába, az igazság az, hogy a program kezdete óta nem először. Az elmúlt év szeptemberében, amikor még ki sem írták a pályázatot a szocialista politikusok annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a fideszes városvezetés csupán politikai haszonszerzésnek, szavazatvásárlásnak használja azt. A január 28-i sajtótájékoztatón aztán megtudtuk azt is, hogy „pont azok nem jutottak hozzá ezekhez az eszközökhöz, akiknek szükségük lett volna rá.” Ezzel a megállapítással azonban az a baj, hogy megelőzi egy másik, amely szerint „azt még mindig nem tudni, hogy a pályázatok közül menyi volt érvényes és eredményes.”

A sajtótájékoztatót tartó szocialista várospolitikus tehát nem állított kevesebbet, mint: még mindig nem ismerjük a pályázat hivatalos eredményét, de azt tudjuk, hogy pont azok nem nyertek, akiknek pedig a legnagyobb szükségük lett volna rá.
Igaz, régen volt, de annak idején, bevezetést kaptunk az arisztotelészi, kétértékű logika rejtelmeibe az egyetemen, azt kell hinnem azonban, hogy a következtetésnek ez a módja elkerülte a figyelmemet. Nevezetesen, ha egy halmaznak nem ismerem az elemeit, akkor pontosan tudhatom, hogy mely elemek tartoznak bele, és mely elemek nem. Az érvelés e módja ellen persze nincs ellenszer, de azt gyanítom, hogy a szocialista politikus nem figyelmetlenségből „alkalmazta”. Gyurcsány óta határozattan terjed a „bármi és annak az ellenkezője is” típusú beszéd a baloldalon. Emlékezzünk csak Szanyi Tibor minapi kijelentésére, egy bizonyos bolsi milliárdosról, akivel nem lehet normális jövőt építeni, és a szövegkörnyezetből egyértelmű volt, hogy Gyurcsányra gondolt. Néhány nappal (!) később viszont már semmi kifogása nem volt az ellen, hogy Gyurcsánnyal kell azt a bizonyos jövőt építeni. Az ellentmondásokkal szándékosan teletűzdelt beszédnek, és cselekedetnek is, persze Gyurcsány volt az első és legnagyobb bajnoka, mára azonban leszivárgott a vidék szintjére, és ez nemcsak azért nagy kár, mert innentől valóban nehéz lesz nyomon követni, és értékelni egyes politikusok kommunikációját, hanem leginkább azért, mert beigazolódva láthatja az átlagpolgár a politikáról alkotott felszínes véleményét.

Visszatérve a laptop-programra, Miskolcon 10 ezren pályáztak a 17 ezer felajánlott eszközre, ami azt jelenti, ennyi miskolci gondolta úgy, hogy meg tud felelni a pályázat feltételeinek, és szüksége is van a számítógépre. A feltételekről pedig annyit, hogy amennyiben a több havi közüzemi tartozást felhalmozók is indulhattak volna, akkor ma már a Városháza előtt tüntetne a teljes ellenzék a közpénzek elherdálása miatt, Gyurcsánnyal és Mesterházyval az élen, a Jobbik pedig aláírásokat gyűjtene minden kapualjban.