Gyertyaláng helyett

2013-10-31 08:50 – Petruskó Norbert Szerzők listája

Az én Meseországom a Marx tértől a vasgyári piacig tartott. A felső határa pedig a Drenka-hegy volt. Mennyi csodát, mennyi játékot és felfedezésre váró apró univerzumot tartogatott nekem ez a fura kis háromszög! A Bükk Áruház kincseket rejtett, a piac kalanddal csábított, a kis ház pedig ott a hegy tövében olyan volt, mint valami mesebeli, óvó kristálybarlang. Csak szoba és konyha. Mégis egy egész kis birodalom. A sparhelten krumpli sült, a tűz pattogott. De nem úgy mint a kemény vezényszavak, hanem mintha éppen csak egy dalt kísérne. Óvó, szép altatót. Vékony fahasábok pukkantak, a szénparázs lassan dudorászott.

Odabent a szobában ősöreg, festett bútorok. A tévé fekete-fehér, az ágyon nagy, meleg dunyha. Ide bújtam esténként, a pihepuha, tollmeleg méhbe, ha anyám engedte, hogy nála aludjak. Ő pedig vacsorát hozott, reggelit, uzsonnát, tízórait. Suttyomban pénzt dugdosott a zsebembe. Gyűrött bankókat és megszürkült érméket. Százast, húszast, ötvenest - mikor mennyit tudott. Megrakott szatyrokkal szaladt, villamosról le, villamosra föl, buszról le, buszra át - cipelte azt,amit hozni tudott. Mirelit kukoricát, szalámit, üdítőt, húst, vagy zöldséget. Ami épp került. Mint egy igazi anya. Emlékszem,amikor felbontottuk a szoba korhadt, átrohadt deszkapadlóját, fafoszlányokból kishajót szögeltem. Lavórtengeren úsztattam a kút mellett, ahová vízért jártunk. Ő korholt, hogy meg ne vágjam magam, meg ne sebezzen a rozsdás százas szög, szálka se menjen az ujjamba. Aztán egyszer nem jött többet. Anyám majdnem belerokkant. Én napokig fel sem fogtam. Aztán sírtam, órákon át, megállás nélkül, hogy a fejem is belefájdult.

Néha azt álmodom, hogy ott vagyok a Drenka-hegy tövében. Abban a pici, szoba-konyhás házban. Pedig már rég nincs ott semmi, csak egy fal az ajtónyílással, gyermekkor Tündérországának málló bejáratával. A többit széthordták. De álmomban ott állok a megmaradt egyetlen fal előtt, Ő pedig jön felém a szűk, gazzal szegélyezett földúton. Csak elköszön, megölel, vagy megsimogat. Ilyenkor boldog vagyok. Őszintén, mint egy gyerek.