MiNap Online

Minden hónap harmadik vasárnapján tartják Miskolc város régiségvásárát. Kimondottan szép, régi tárgyakat, és gyakran még működőképes öreg készülékeket, különlegességeket lehet itt megcsodálni és persze megvásárolni. Nem vagyok az antik dolgok ismerője, úgy, általában, és egyetlen koré sem speciálisan, de hasonlóan sokakhoz szeretek sétálni köztük és nézelődni. Az egyik augusztusi vasárnap is így történt, emlékszem akkor is megállapítottam, hogy a miskolci vásár kínálata felveszi a versenyt sok külföldi nagyvároséval. Aztán az egyik könyves pultnál megakadt a szemem egy köteten. A Hermann Ottó Múzeum kiadványa volt, a címe: „A miskolci Avas”.
Kézbe vettem, fellapoztam, majd rögtön meg is vettem a kötetet, mert temérdek érdekes témájú tanulmánnyal van tele, és minden az Avas (és Miskolc) közel- és távoli múltja iránt érdeklődőnek melegen ajánlom.

Nagyon sokan gondolhatjuk úgy, hogy az Avas Miskolc jelképe. A hegy egykori szőlői és gyümölcsösei az előző századokban fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében. De a társasági, közösségi életnek, a szórakozásnak is a színhelye volt az Avas. Vonzotta a művészeket, írókat, költőket, akik emlékeiket leírták, vászonra festették, vagy fényképen megörökítették. A város hitéletében fontos szerepet játszott az avasi református és a mindszenti római katolikus templom. A hegy temetői generációk hosszú sorának szolgált végső nyugvóhelyül. 
      
Mára az Avas fogalma átalakult, és az Avasról város néz a városra.

A „Miskolci Avas” című kötet 30-nál több írást tartalmaz az Avas geológiájáról, növényzetéről, állatvilágáról, az avasi templomokról, a temetőkről, a pincékről, borházakról, barlanglakásokról, az avasi lakótelepről, az Avas építészetéről, stb.
Egy rövid írásból pedig megtudhatjuk, hogy honnan származik, és mit is jelenthet az „avas” név. Szabadfalvy József történész tömören összefoglalja, hogy mit is tudhatunk ma az „avas” szóról, amelyet talán itt Miskolcon ejtünk ki a leggyakrabban az egész országban.

A két-három oldalas történeti-etimológiai fejtegetésből az alábbi következtetést vonja le a szerző: A 13. századtól a legtöbb adat a „makkoltatásra szolgáló erdő” jelentésre található. Ez a jelentés sok helyen földrajzi névvé is vált, mint például Miskolcon. A csupán erdő, rengeteg, nagyerdő jelentésre pedig csak egy-két adat van. A középkori Miskolcnak tehát a város melletti makkoltató, sertéshízlaló helye lehetett a város fölé emelkedő makktermő Avas.
Ezeket az erdőket mindig óvták védték, termésének szedését egyéb célokra tilalmazták.
Tehát ebben az értelmezésben az óv igéből származtatjuk az avas szavunkat. A szerző szerint a másik lehetséges út az ó, „avik”= „ régi” szóra visszavezetni az avast. Ezt az értelmezést elfogadva a nagy fákból álló erdőre alkalmazták, és később szűkült a jelentés a makkos erdő fogalmára.

Amikor a makk megérett és az erdőt tilalom alá vették, akkor ezt úgy fejezték ki, hogy az erdőt avasnak hívták.
Még annyit a kötetről, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlésének anyagi támogatásával adták ki, és a borítóját Kiss Lajos munkái díszítik.