A gyógynövények jövője

2013-07-23 11:10Mike György Szerzők listája

Idén immár hetedik alkalommal rendezték meg a gyógynövénynapokat Bükkszentkereszten. Az eseményt akár nagyon sikeresnek is nevezhetjük, hiszen minden évben ezreket vonz, és idén is lehetett összesen tízezer látogatója, de azt azért nem mondhatjuk, hogy a gyógynövények használata trendi lenne hazánkban, vagy akár csak szűkebb pátriánkban. A legtöbben közülünk, valljuk meg, elnézően mosolygunk, ha gyógynövényekről esik szó, és legfeljebb egyes nyugtató teák hasznosságát ismerjük, és ismerjük el.

Pedig, és ezt magától értetődőként elfogadja a legtöbb olvasó, a füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség történetével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényi eredetű gyógyszereket. Modern korunkban azonban a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynövények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő szintetikus úton, a növények szerepe a gyógyászatban erősen lecsökkent, mondhatni jelentéktelenné vált, saját tapasztalatomból mondhatom azonban, hogy ez a trend (is) tévedésen alapul, és talán egyszer, a nem is olyan távoli jövőben, meg fog változni.
Gyógynövénynek nagyon sok mindent nevezünk, fát, cserjét, füvet, gombát vagy éppen moszatot, melyeknek valamely szervét, gyökerét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért a gyógyászatban alkalmazzák. Egyébként a gyógynövényeket ritkán használják friss, természetes állapotban, rendszerint megszárítják előtte őket. A gyógynövények azon megszárított részét, amely a hatóanyagot tartalmazza és ez talán sokakat meglephet, drognak nevezik.

A növények gyógyító ereje, tudjuk, ősidők óta ismert az egész világon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kultúrákban, ami önmagában is elgondolkodtató. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének a mindennapi létezés gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az ember mindennapi életét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább, nem véletlen, hogy a középkorban a gyógyítás számított a népi tudás és a tudomány első területének.
 
Persze a gyógynövények elutasításának, lekezelésének is megvan a maga története, hiszen a gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között hosszú ideig, nagyon sok volt a teljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok volt a veszedelmes is; a korabeli receptek, javallatok, középkori gyógymódok többnyire alkalmatlanok voltak arra, amire használni igyekeztek őket, tudniillik a bajok gyógyítására.

Az érdekesség kedvéért elmondható, hogy a növényi hatóanyagokról évszázadokon keresztül még a róluk értekező korabeli szerzőknek sincs tudomása. A növények „természetéről” alkotott elképzelések a köré a minden tudományos alapot nélkülöző ókori elmélet köré épültek, mely szerint a négy elemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz, hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete epe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza, és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatású gyógynövényekkel helyreállítani.

A növények gyógyításban való használatát azonban a modern orvostudomány magabiztos előretörése és mai, gyógyításban való kizárólagossá válása szorította teljesen háttérbe.
De még nem felejtettük el teljesen a gyógynövényeket, itt, Miskolcon és környékén sem. Ezt bizonyítja a bükkszenkereszti találkozó is. És amit még őrzünk az emlékezetben, az bármikor visszatérhet, megerősödhet. A gyógynövények általánosabb használatának is meg lehetne találni a helyét, hiszen a szintetikus gyógyszerek sokszor mondanak csődöt, és akkor a karunkat széttárva várjuk a csodát, pedig lehet, hogy a növényeket segíthetnének. Mint ahogy segítenek is azoknak, akik bizalommal fordulnak hozzájuk, és hajlandóak a fősodortól eltérően gondolkodni. Az, ami sok ezer éven keresztül az egész emberiségnek megfelelő volt, az egészen biztosan nem lekezelhető, és komolytalan dolog. Mindaz, ami régen volt, még nem feltétlenül primitív, vagy kezdetleges. A gyógynövények egészen biztosan nem fogják visszaszorítani a gyógyszeripart, a közeli jövőben biztosan nem, de én személy szerint hiszek a térnyerésükben, és a bükkszentkereszti találkozóban is ennek a jelét vélem felfedezni.