MiNap Online

A könyv mind a mai napig az emberiség egyik legnagyobb értéke. Habár rendszeresen és már nagyon régóta jósolják a halálát, a könyvkiadás időről-időre meg tud újulni, sőt Európában és az egész világon számos fesztivál keretében ünnepeljük a könyvet, és az írókat.
Hazánkban Supka Géza, korának ismert írója és történésze javasolta 1927-ben, éppen Miskolctapolcán, a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyletének közgyűlésén, hogy Magyarországon is kellene szervezni egy könyves ünnepet, ami lehetőséget ad a fiatal írók bemutatkozására, és általában az írók kivonulására a közterekre.

Supka egész életében nagy figyelmet fordított a könyv és az olvasás népszerűsítésére és saját folyóiratot is indított céljának megvalósítására, amelyben a könyvhétre vonatkozó javaslatát részletes érvekkel támasztotta alá.
Supka Géza már 1927-ben a könyv és a könyvkiadás válságáról beszélt, pedig hol volt még a televízió, vagy az internet, és a mobiltelefon, amelyekkel ma az időnk legnagyobb részét eltöltjük. De lehet-e a könyv ellenfelének tekinteni az internetet?
Az internet ma kétségtelenül mindent átfog, és áthat az életünkben. A társadalmunk jellemzésére egy ideje az információs társadalom kifejezést használtuk, ma egyre gyakrabban hallható a „hálózott társadalom” kifejezés.

Az internet sok-sok tízmillió oldalnyi írott és képi dokumentumot tartalmaz. Ezek a dokumentumok nem mindig „épületesek”, hogy finoman fejezzem ki magam. Alapvetően azonban az internet az értékes információk és ismeretek hatalmas és egyre hatalmasabb tárháza, egyszersmind a személyes információk cseréjének is színtere.
Az internet robbanásszerű elterjedésével párhuzamosan erősödnek föl azok a hangok, amelyek a könyvközpontú kultúra, a Gutenberg-galaxis menthetetlen végét jósolják.
Tudós és felelősségteljes koponyák hangoztatják ezt nem kevésbé tudós írásokban. Holott a könyvnek szemmel láthatóan nincs vége. Sőt egyre többet nyomtatnak belőle, és gyakran egyre szebb kiállításban.
Annyit azonban minden bizonnyal állíthatunk, hogy az olvasási szokások, az olvasás kultúrája változik folyamatosan, és ma talán gyorsabban, mint ezelőtt. Az idő nagy részében ma még az interneten is olvasunk, gyakran éppen könyveket olvasunk.

Jó pár száz évvel ezelőtt, a könyvre alapuló kultúra kezdetén létezett a könyv, amelyet kézzel írtak, és egyedi volt, titkos volt, nagyon drága volt, és nemcsak azért, mert drágán állították elő, hanem mert azt akarták, hogy drága legyen. Rejtély vette körül, mint ahogy a tudomány nagy részét is, és minden egyéb tudást is. A nyomtatással kiszabadult a szellem a palackból, s azt, ami lett belőle lehet Gutenberg-galaxisnak mondani, de talán igazabb szó rá a Gutenberg-robbanás. A könyv egyik legfontosabb jellemzője változott meg: korábban egyedi volt, a nyomtatástól kezdve viszont sokszorozódott. Az előállítása révén a sokszorozása fontosabb szempont lett, mint a tartalma. Az internetről gyakran mondják, hogy vele beszabadul minden félművelt ember a tudás gazdag porcelánboltjába, és ott csúnya pusztítást művel. Valójában Gutenberg idejétől folyamatosan és állandóan ez történik.

Ezt talán más szavakkal a tudás demokratizálódásának is nevezhetjük, de lehet, hogy ez maga a demokrácia térnyerése. Az elitnek, az értelmiségnek ez többnyire nem tetszik, mert az árnyoldalai valóban nem szívderítőek (elég, ha a Miskolcon is kialakult vékony, de annál harsányabb és közönségesebb internetes „fórumozó” rétegre, és a lehangoló hatásukra gondolunk).
Másrészt viszont az imént az olvasási szokások változásáról is említést tettem. Felmerül pl. a kérdés, hogy vajon ugyanolyan olvasásnak tekinthető-e az az olvasási gyakorlat, amikor a monitoron böngészem a szöveget, mint az, amikor kezembe veszem a könyvet, és annak a szövegét olvasom? A kettő ugyanolyan, vagy valami lényeges különbség van köztük?

Drámai újságcímeket lehet olvasni az új analfabetizmusról, amelyet funkcionális analfabetizmusnak neveznek. Mintha az Interneten valójában a szöveget nem is olvasnánk, hanem fogyasztanánk. Amerikában (de másutt is) felfigyeltek az egyetemisták súlyos szövegértési és szövegírási problémáira. Az internet felületessé, felszínessé tesz. Ebből, ha akarunk, kiolvashatunk ijesztő trendeket, de ne felejtsük el, hogy az egyik legfontosabb jellemzőnk, hogy képesek vagyunk reagálni a változásokra, hogy képesek vagyunk korrigálni azokat a folyamatokat, amelyek rossz irányt vesznek. Meggyőződésem, hogy az internet káros hatásainak tompítására is ki fogunk találni valamit.

Befejezésül visszatérve a könyvhétre idén is rengeteg érdeklődőt vonzott, elsősorban a fővárosban, de Miskolcon is ott voltak minden nap az egyes programokon a könyv és az olvasás szerelmesei. Városunkban az elmaradhatatlan pódiumbeszélgetéseken és a mindig népszerű dedikálásokon kívül hallhattunk előadást pl. a könyvkészítés rejtelmeiről, és történetéről és a különféle zenés attrakciók sem hiányoztak.
A könyv szerelmesei hűségesen kitartanak a szeretetük tárgya mellett, és nem engednek a technika túlságosan erőszakos, mindent bekebelezni akaró térhódításának.