MiNap Online

Bajnai Gordon egy hónaposra tervezett országjáró körútja során, május 17-én Miskolcra is ellátogatott. A városi szabadidőközpont előtt tüntetők kisebb csoportja fogadta, majd bent alig félház előtt mondott beszédet. Beszédét sűrűn teletűzdelte ellenzéki panelekkel (az E-2014 választói el akarják zavarni a jelenlegi kormányt), de volt egy mondata, amely megmutatta, hogy a 2014-es választásokra készülve, mi Bajnai számára most a legfontosabb. Elgondolkodtunk, hát mi is Bajnai választási esélyein, és azon, hogy mennyiben lenne ő és a politikája új a 2002–2010 közötti időszakhoz képest.

„A korrupció az korrupció, a mutyi az mutyi, mindegy, milyen a színe”.
Ez a mondat egyrészt újrafogalmazza Bajnai Gordon politikai szándékát, nevezetesen azt, hogy a szekértáborokban való gondolkodást elvetve a lehető legnagyobb választói rétegből igyekszik meríteni. Ez magyarázza a pártszövetségnek titulált politikai konglomerátumának egészen késői létrejöttét is.

Másrészt a mondat nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy Bajnai a szocialistáktól, sőt a 2002 és 2010 közötti időszaktól is (amikor ő is miniszterelnök volt) szeretne elhatárolódni, bármit mondjon eközben a baloldali összefogás nélkülözhetetlen szükségességéről.

És éppen ez az Együtt2014 politikai formáció Achilles-sarka.

Nem lehet nem észrevenni azonban, hogy Bajnai számára jó előre, alaposan kiszámított hatalomhoz vezető utat terveztek meg azok, akik nem hagynak, mert nem hagyhatnak semmit a véletlenre, mert számukra még egy kis ország esetében is nagyok sok pénzről van szó. A tízmilliós magyar piac kiesése ugyan nem rengetné meg a multinacionális kolosszusokat, de a tökéletesen lefedett Közép-Európai térségben semmilyen szempontból nem engedhetnek rést hagyni. A válságadókat és a rezsicsökkentést fel kell váltaniuk a direkt megszorításoknak, amire Bajnait tartják egyedül alkalmasnak. Ezért aztán nagyon korán elkezdték politikai felépítését.

Bajnai Gordon a miniszterelnöksége utáni évet szinte teljes egészében az Egyesült Államokban töltötte, olyan egyetemek vendégprofesszoraként, amelyeken különösen virulens Orbán-gyűlölő barátokra és segítőkre talált. Ezek a barátok és munkatársak szorosan összefogva az európai és magyarországi harcostársakkal, 2010 májusa óta azon fáradoznak, hogy megdöntsék a törvényesen megválasztott magyar kormányt és visszajuttassák a hatalomba Bajnait. A hangsúly a „visszán” van, tehát azon, hogy hazánk is visszaálljon a neoliberális, és abszolút értelemben globalista világrendbe, amelyből az orbáni törekvések kimozdították.

Talán nem kapott a médiában kellő figyelmet a tény, hogy a jelenlegi parlament még egyetlen törvényt sem szavazott meg, az új alaptörvény még csak terv volt, amikor a liberális hazai és külföldi médiavezérek nekiestek Orbán Viktornak és a „nacionalista”, „populista” pártszövetségnek. Azt sem felejthetjük el, hogy Orbánt közvetlenül a választások megnyerése után, és nem a fékek és ellensúlyok állítólagos megbomlása miatt utasította el az Európai Bizottság vezetője, amikor könnyítést kért a magyar államháztartási hiány lefaragásának ütemére vonatkozóan. A magyar kormányt arra akarták kényszeríteni, hogy folytassa a direkt megszorítások korábbi politikáját, és Bajnai után tovább csökkentse a béreket és a nyugdíjakat.

Ennek az ortodox és globalizmuspárti gazdaságpolitikának fordított hátat a jelenlegi kormány és „alkotott” valami teljesen újat és merészet a válságadók és a rezsicsökkentés bevezetésével, a devizaadósok problémáinak kezelésével, egyszóval a „nemzeti” gazdaságpolitika bevezetésével. Az alkotmányt pedig azért kellett újraalkotni, hogy ezeket a nemzeti kezdeményezéseket a liberális-globalista erők egy nap alatt szét ne tudják „szedni”. De minden új, ami megérett a létezésre, előbb-utóbb utat tör magának és ezt láthatjuk már ma is Európa különböző országaiban.

Ha most Bajnai 2014-es esélyeit latolgatjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy azzal a kevéssel kell beérnie, amije van. Egy csalódott, és lendületét vesztett Facebook-mozgalommal (Milla), egy kérdéses hátterű, és nagyon szűk tagsággal rendelkező szakszervezeti mozgalommal, és saját kis tanácsadó csapatával. Ez így arra is kevésnek tűnik, hogy letörje Mesterházy miniszterelnöki ambícióit. Nem csoda, hogy egy évvel a választások előtt országos kampányba kezdett.

Bajnai Amerikában kitalált, és onnan szponzorált kísérlete a jelen állás szerint (az MSZP nélkül) kudarcot vallott. A közvélemény-kutatók négyszer annyi (!) választót mérnek a szocialistáknak, mint az Együtt2014-nek. Ha pedig a két önjelöltet hasonlítjuk össze, akkor a volt Wallis-vezér semmivel sem tűnik meggyőzőbbnek, mint a szocialisták mostani elnöke.

A kérdés most már az, hogy ugyanaz a forgatókönyv következik-e, mint 2002 elején. Amikor az MSZP akkori elnöke, Kovács László, és a rendszerváltás miniszterelnöke, Németh Miklós kampányolt a baloldalon a miniszterelnök-jelöltségért – aztán valahol, valakik „kitalálták” Medgyessyt és a másik kettő szó nélkül visszalépett.

Bajnai Gordonnak, úgy tűnik, mostantól ez a sovány és irracionális esélye maradt, hogy jelölt lehessen. Azért mondom ezt, mert nem tudni, hogy ki és mi dönti el a küzdelmet, még azt sem, hogy mikor dől majd el, és hogy milyen szabályok szerint. Az egész rejtély, amelyet csak fokoz, hogy Bajnai és Mesterházy úgy harcol egymás ellen, hogy ki sem ejtik egymás nevét, mintha a másik nem is létezne.

Bajnai az elithez szól, saját szakértelmét hangsúlyozza, Mesterházy pedig a mögötte álló szervezett tömegre mutat. Ha a demokrácia védelmének bajnokai a demokratikus országokban szokásos előválasztásokat tartanának, nem lehet kétséges, hogy ki nyerne. Talán éppen ezért nem tartanak.

M. Gy.