MiNap Online

Magyarországon gyerekeket lehet ijesztgetni a „sárgacsekk”- kifejezéssel, amiről persze egyáltalán nem a jobb sorsra érdemes papírdarabkák tehetnek. Sokkal inkább az összegek, amiket rájuk írnak, illetve néhány multi-szolgáltató irracionális magatartása, amelyek olyan szinten nézik baleknak az állampolgárt, hogy az helyenként már kifejezetten sértő.
Akár az össztársadalmi konszenzus ritka megnyilvánulásainak is tekinthetők azok a cifra jelzők, amelyek általában kortól, nemtől, választói csoporttól függetlenül előtörnek belőlünk, amikor szembesülünk egy-egy számla tartalmával. Ezért meghökkentő, hogy még abból is „vita” van, ha a kormány nekigyürkőzik, hogy szembemenjen a sárgacsekk-terrorral, s évtizedes trendeket megtörve, csökkenteni próbálja a számlák összegét.

Nyilván a politikának is megvan a maga működési mechanizmusa, de ennél a dolognál szerintem kevés egyértelműbb képlet létezik. Sokba kerül ma Magyarországon a gáz és a villany? Rettenetesen. Jó lesz az a lakosságnak, ha kicsit mérséklődnek ezek az árak? Hát hogy a fenébe ne lenne jó…. (Ezt az a család tudja igazán átérezni, amelyiknek nagyon nem mindegy, hogy hónap végére teljesen kiürül-e a buksza, vagy  marad még benne pár ezer forint, napi bevásárlásokra.)

Aki esetleg mégis ellenvéleményen van, annak természetesen megvan a lehetősége, hogy magánkezdeményezésből, további összegekkel támogassa a szolgáltatókat – valószínűleg bármelyik ügyfélszolgálati irodában szívesen adnak neki erre vonatkozó útmutatást. (Kíváncsi vagyok, adott esetben hányan fognak majd a Tigáz irodája előtt tüntetni, hogy márpedig ők ezután is többet akarnak fizetni, nem kérnek a csökkentett számlákból!)

Azon science fiction-elméleteket, hogy inkább a megújuló energiákat, meg az energiatakarékossági beruházásokat kellene támogatni, jelen összefüggésben szerintem azok sem gondolják komolyan, akik mondják. A rezsicsökkentés ugyanis egyáltalán nem ezek helyett van, viszont reális és gyors segítséget jelent. Ha valakinek per pillanat a számlák kifizetése is gondot jelent, annak nemigen futja (a jó ég tudja, milyen távon megtérülő) energiatakarékossági beruházásokra, azt pedig végképp nincs ideje kivárni, amíg a „zöldenergiákkal” kísérletezgetnek. 

Aki az utóbbi évtizedekben itt élt, annak a számára az a politikai számháborúzás sem túl hiteles, hogy miért ennyi meg annyi a csökkentés, mikor emennyi meg amannyi is lehetne, stb.? Hát persze, hogy lehetne… nagyon sok minden lehetne, a kölni dóm is lehetne Miskolcon, de még sincs itt, mert Kölnben építették fel… Eddig már annak is örültünk, ha évente, félévente nem nőttek a szolgáltatási díjak – viszont sajnos erre is ritkán volt példa.

Világosan kell látni, hogy itt most egy trendfordulóról van szó, s igazából ettől tartanak a multik is, amelyek már megint dzsihádra készülnek a magyar kormány ellen. Tudniillik ha ledől a tabu, s kiderül, hogy „csak úgy” szembe lehet menni az eddig fétisnek tekintett érdekeikkel, profitjukkal, a példa akár még ragadós is lehet.
Márpedig úgy tűnik, nem szakadt le az ég, s eleddig még a föld sem hasadt meg – legfeljebb Brüsszel kezd el megint fogást keresni rajtunk valami ürüggyel, de ezt meg már úgy megszoktuk, mint az időjárás-változást.

Igazából tán ebből lehet tudni, hogy jó irányba mennek a dolgok.

Szepesi Sándor